Hetikiadás, 1938. január-december

1938-01-05 / 1 [1524]

Vízkeresztkor. Irta: Kisigmándy Géza. / , n, A és %rcal áradása annyira befagyott .hogy a sok sunyi toportyán-féreg sorra kióvakodott a falvak felé.Sőt m<|g a Hanság felől is lenetett hallani éjszakánként olyan üvöltést .hogy a ioszág nagvon nyue-talankodott az istállóban.^ ^ ^

J J ^ Chapó Lőrinc hadnagy tisztességtudóan végighallgatta a vizke* • resztnapi nagymisét,még rá is ülintott a plébános szép bes zédére .amikor felhánytorgatta,hogy az egy ország határai között élő népek nem tudnak békességben megélni egymás mellett.Lám,itt vannak a nagyságos fejedelem kurucaij _ míg odaát a harmadik faluban már német szóra igazodik a talpas és lovas katonaság J)e ez még nem volna olyan nagy baj - csóválta meg ősz fejét - ha nem acsarkodnának egymásra. - Akárhogyan szépítem a szót - sirt ki belőle a fájdalom- csak azt kell mondanom,hogy magyar irtja a magyart. Erre helyeselt a nagyságos fejedelem ifjú hadnagya és hozzá még dörmögött is valamit ,de annyira megszűrte foga között vélekedését ,hogy a mellette' fagyoskodó. Kis-Bakos János bíró se értette meg.Hanem amikor vastag felhő-hurkákat eregetve kirajzottak a templom elé és a hadnagy széles kardja odaverődött a csizmája szárához,igencsak ielberzenkedett benne az indulat. Körül jártatta szenét az ájtatos nep közé behúzódott legényein, akik inkább csak a szemrevaló leányok és menyecskék körül sürgölődtek.Azután hirtelen odavágott'a szemével Mészáros Gáspár fölé.A nagybajuszu főlegény elértette a szándékot .Mintha láthatatlan kéz rángatta volna ki á kurucokat á sokszoknyás fehérnép közül ,ugy iparkodott kiki a szállása felé* Mre hazatopogott a nép a templom elől

;

a kurucok már.régen ' kint ügettek a határban. ^A nyalka legények eleinte fázósan zötyögtek^de mire dérré vált a pára a ló szügyén,meg az ember szája körül,akkorra mar el is felültették a farkasorditó hideget. A barbacsi tó jegén és mellette a réten a hóban ugy futkározott a rengeteg éhes vadlúd!.mintha egymással versenyzett volna,holott csak az üres bögye kergette a falat után .A jó szakasznyi lovas zajára dobhártyarepesztő robaiial felrebbent mlamennyi.Talán négy-öt romlott szárnyú nyomorult futkározott tovább és elbujt a nádas torzsái közé. ' A faluban a lovak dobogására megnépesedett az utca. A gyerekek jódarabon még utánuk is futottak,de lassankint elmaradoztak a kutyáldcal együtt. Kint a falu túlsó széle alatt a végtelennek látszó síkságon olyan mindent eggyé fehérítő hó meszelte be a földet,fát és falvakat,hogy meg a messzire ellátszó templomtornyot is csak az vette észre,aki tudta,hogy ott kell keresnie. Be Mészáros Gáspár főlegény mégis oda irányit ott a a lovát a hadnagyé mellé. -Könyörgöm alásan hadnagy uram - morogta inkább csak a^bajusza alatt,hogy ne fusson ki messzire a szo - mintha arra Szil felé látnék valamit.— Én is - vetette oda a hadnagy,akinek süvege alatt ráncbaszaladt a bőr a homlokán. - Majd elválik .Menjünk csak tovább. Rövidebbre fogta a kantárs zárat,mire & szesürüsödött mögötte a nép.Ekkor már mindenki azt a kis foltot szemlélte feléledő izgalommal,aki egyre jobban kibontakozott a fehérségből. . - ^ehetnek vagy tizenöten - szaladt ki az egyik legény szajan. - En tizenhetet számláltam - morogta Mészáros Gáspár. -No legények? - fordította meg a hadnagy a lovát - mit gondoltok?.,. - Mehetünk! - zúgott fel ia nep. Alig félpercnyi tanakodás utan szétrebbent a csapat.Ez volt az éltető eleme. Az ilyen vak bizonytalanság r Tolvt.kov.