Hetikiadás, 1938. január-december

1938-08-17 / 33 [1524]

Kópiás lovas ok. Irta: Kisigmándi Uéza. Blyan tikkasztóan verte a nan ragyogó sugaraival az erdőt.hogy még anadarak is le areszta it szárnnyal pihegtek az ág árnyakában. Annál nagyobb riadalmat keltett az ? csipog ás,.mely délről közeledett a Bakony rengetegje fölött.!elröppent madarak hirte len i ecsapódó sunyi surranása és megszürkült fejű.kányák ídegbizsergető károgása hasogatta. : hullámzó zajjá a nyárközepe csendjét.vad-diszno csörtetett a tisztás mentén. Félő röfógose elzavarta a kicsinyeivel bibelődő fácántyúkot.A kakasa kakatolva rettent fel és amikor a tölgyfák: felett körülnézett, lebukott a párjához .Valami furcsát láthatott,mert az egész kis család bebuit a bokor alján pupesodó zsembékba. Rókp figyelt felülve és ,amikor beleszimatolt a levegőbe, elsunyitott a sürü felezz csapat lépegetett az ágak között olyan óvatosan,hegy a szunyókáló nyul csak akkcr vette észre,amikor kis hijján ráléptek kinvuztóztatoit fehérkefés^hátsó ^lábára. Minden elő remegett és fülelve lapult,bár csak az ösztön súgta mog a közoleoő veszedelmet .Azután mep fenn a felhőtlen kék épen ott keringett a sas. Kifoszitctt szárnya "lig lebbent, mégis uszett a közeledő'valami felett.A mindig éhes vércse éles "Vijjogása pontosan jelezte,hegy milyen sebesen közeledik a robaj,hcl reccsen az ág,dobog a pata,süpped a zsombek,zizzen az avar és surran a vai . Bölény bikát hajszolt egy lovas. Cafat okban szakadozott le a tajték ménjéről, s ugy fujt az űzött vad,mintha, feltámadó vihart utánzott v?lna,De már nagyon sok ido elmúlt anélkül,hegy kisebbedett vein

51 a nyillovésnyi táv cl sfe üldöző és a kergetett között." A tornyos tompor u bika ki támolygott a tisztásra és szemközt fordult ellenségévé 1

? akinek kezében megvillant a kopja és rezegve-zizegve csapódott bele a vd sörényes szügyébe. Véressé vált a hab a bölény szájában és akkorát bődült rettentő kánjában,hory negf élemlitette a mént.Talán szemhuny ás nyi idő telhetett el, azalatt omio az ifjú lovas a nyeregkápához kapott .hogy tollas buzogányával sújtson támadójára .melynek barna testéoől vészt ióslóon meredt és ingadozott ki a kópi . Apro felkunkorodó szerva elől elug.ro tt ugyan a mén és igy a levegőbe vesz ett él a lovas ütáse, de mihelyt földet felhasogató lábaival sikerült megállani a és a felvert porfelhőben koreste vérbeforgó szemmel üldözőjét,az egyik fa törzse mellől ujabb kopja fúródott a megcsendesült levegőbe.Még azt is lene tett hallani, amikor resszánva belesurrant a bőrébe. átfúrta rengő vállát és ugy megingatta gyorsuló rohantában,hogy az állat térdre torpant és elnyúlt a földön. Hörögve szállt ki testéből a pára és kilógó fekete nyelvét lilásra festette a vér. Az ifjú kiváncsian nézett a halálos kopja elindulásának irányába.Fél~ szemmel még f igy elte ugyan a halódó vadat,de azért térdével arra felé nyomta a lovát •> - Te vagy Bajk!?- szakadt ki belőle a meglepett csodálkozás és helyére akasztotta buzogányát.hogy kezét nyújthassa megmentőjének, - Ugyancsak én T - adta vissza a szót a másik.A K

ét mén egymás mellé lépegetett, a fiatalok meg megölelték egymást. - Köszönöm - moncta a fekete üstökű olyan egy szerűen, mint ha leesett süvegét adta volna fel neki az imént. - Te is ezt tetted volna Koppány - felelt csendesen a másik.-Hat hogyan szöktél meg ennyire az embereidtől? . -Nem szeretem,ha örökösen ». nyomomban ólálkodnak."Kis ur igy,kis ur amuoy".Minden léptemet vigyázzák,pedig nngam is tudok már ügyelni. Folyt .kov.