Hetikiadás, 1938. január-december

1938-08-17 / 33 [1524]

"Kóojás lovasok" folytatása. Hát te Bajk...? , . " Valahogyan én is ugy vagyok - lökte hátrább a süveget gyöngyöző homlokáról.- Hanem engem már nem Bajknak szólítanak édes atyámfia,hanem Istvánnak. A

(

bölény akkor hördült utolsót és igy beleveszett az a csodálkozó "ejha!",ami a másik ajkán röppent ki. Ekkorra már a madarak zsibongása ós a vadak törtető se belehalkult a deli melegbe,Lovaik is behúzódtak az arnyakba. - Hát akkor mégis igaz - dobálta a szót Koppány kiserkedő baiuszkája T

a

T

l°i« - Mondták.eleinte suttogták,hogy Géese fejedelem is leönttette fejét az Uj Ist en vizével. 7 Krisztus nem uj ,hannm örök és halhatatlan Isten - ellenkezett csendesen az ifjú fejedelmfi. . - Uj nap kél fel magyar földön s uj szelek nyargalásznak .Nem a napkeleti csodákat várjuk már. - Miféle nap lehet az,mely nyugaton kél?!r biggyesztette ajkát Tar Zerind fia Koppány,aki ugyanannak a fejedelmi törzsnek hajtása,csak arra lent a Balaton ingoványai alatt még a nagy ar Isten fehér báránybőr guny.ás zöld zafranros táltosai kiáltanak fel az égre. Az Istvánná lett B-jk,aki tíz evvel ezelőtt még ecyütt kergette a szivárvány szinü lepkét kezeli atyjafiával,meleg szeretettel megszólalt: - Krisztus napja nem a mi tudásunk szerint igazodik.Amikor meghalt a szégyenfán - Te Bajk! - jajdult fel szinte sirva Koppány - miféle Isten lehet az, akit szégyenfára szegeztek és ott tehetetlenül vergődve halt mer? Neked soha sem mondta senki,hogy a magyar Isten harcos,kemény bosszúálló?!... Tehetetlen dühében megcsóválta fekete fürtös varkocsos fejét és nár félig összecsapódott mögötte a caly,amikor megemilte kócsagtollas süvegét. «em egészen husz esztendő peraett leaz idő óráján,amikor a magyar Isten és Krisztus védelmében seregeik élén megütköztek a veszprémi várhegy lankáin.István király még a haldokló Koppan yt' sem tudta mocrryózni Krisztus napja mindent felperzselő szeretetének csodatevő igazságaioT.. István király. Az egykori Nagymagyarerszág minden községében és városában, tudják, hogy a csonka "ország nepe most ünnepli első nagy királya halálának kilencszázad ÍK évfordulóját .Nehéz,szinte lehetetlen erről a" ki vetélésen bölcs férfiről ujat irni,annyira kielemezték életét,kimutatták.hogy az Árpád által elfoglalt földet országgá, a népet pedig nemzetté alakította át. A távoli vagy felületes szealélő nem veszi észre, ennek az állitásnak nagyszerűségét és nem is sejti, hogy mekkora kor ismére tneK és lángésznek eredménye az a munka, amelynek ki váltságát .kilencszáz év sok vihari, vérrel t irt történelme bizonyitja,Hatalmasat alkotott az első magyar király .aki a pusztáző, duhaj,féket,urat és más akaratát nem ismerő magyart ugy megfogta,hogy meghajolt büszke dereka.előre billent dacos feje^ és le térdelt, amikor leöntötték fejét Krisztus vizével. Napkeletről jött őseink uj világba torpantak be,ahol mindenki ellenséget látott bennük.Az volt István legnagyobb érdeme,hogy raja fennmaradása érdekében ugy tette hasonlatossá a magyarságot a környező népekhez,hogy nem sértette meg osi szokásait, nem irtotta ki erkölcséből már ól-holnapra azokat a vonások kat, amelyek látszatra ellenkeztek a keresztény seggel,hanem mértéket tartva lépésről-lépé őre valósította meg szándékát. Ebben rejlik nagyságának tit«3,ez emeli a világ # legkitűnőbb uralkodói ^pz-e.Ezt ünnepli most minden magyar és nemzetünk minden igaz barátja.