Hetikiadás, 1938. január-december

1938-06-08 / 23 [1524]

Káztüznézés. , > Irta: misig m^ 11 Géza - i4,igy megtiszteltetés - hajtogatta Sih-aetiánús Kön inger do Milchbach, mialatt messziről érkezett vendégeit kínálgatta a lugasban. - Az asszonvok átmentek Dór "be.Gyengélkedik a feleségem nénje, azt látogatják meg. Nyúljatok hozzá;omlős kenyér,iinon hasaalja szalonna. Félesztendős malac volt/ amíg szuszogott. így kínálgatta a jövevényeket, majd bort töltött. - Isten hozott ! - koccanlak az ónozott kupák.' Az öregebbik vendég szakértően ízlelte a bort.Két kortynyit lenyelt,amikor megszólalt. - Badacsonyi. - Az - hagyta rá Sebestyén-ur - évente két-három akónyit kapok ajándékba egyik volt katona barátomtól.' - Sok szépet hallottam már kedves bátyámuram tetteiről - kapott a szón a fiatalabb vendég,akinek jó hosszú forradás futott a bal fülétől a szája szögletéig. Az őrog Sebestyén ugy elpirult, akár első csókja után a lány. Kétfelé simította dus fehér bajuszát,hogy utat egyengesen a szalonnának,meg a szónak. - Fáma ereseit gundo - vetette oda feszengve -bizonyosan tudod uramöcsém,hogy mit jelent ez a diákmondás? - utjáöcji növekszik a hir - mosolygott az ifja - de ha nincs magja,nem terebélyesedik ki az ága. Ilyonkéepon váltogatták a szót vidám szalonnázás és borozgatás közben,ami arra is szolgált,hogy kihámozzák egymás gondolatait a sima -rondátok hüvelyéből. Lassacskán kiderült .hogy Kapuvárról lovagolt ide Bágyogra a két vendég.Az egyik a grófi uradalom intézője, a másik meg a fia, aki "szinten a gazdálkodás szép tudományát saiátitgatja el,hogy majdan elfoglalhassa apja örökét. Mivel pedig a legénytől! már kackiás szónfekete bajuszka alakjában ütközött'ki az orra alatt,'éppen ideje volt,hogy körülnézzen'& jó hirő.. lány/os házakban .Ivisueszonynapj a előtt ballagott az ido az ősz fele,A lugas bejárata előtt elsárgult levél szédült le a diófáról,bár még- olyan fiatalos kedvvel sütött a nap.hogv a komondöf csigássá zsugorodott fehér szőrét is igen pörkölhet te, mert a hűséges eb átsétált az eresz alél „z istálló árnyékába, - így múlik el minden hir,dicsőség és élet - dobálta bele Sebestyén ur a csendes délutáni hangulatba a vélekedését. - Lám, e-z a fale-' vél milyen magasan uraskodott ott fenn a fán,most mégis idehullott a porba. Tehetetlenül beleütött Öklével a 1Ü vegébe. - De míi^fent volt a magasban-emelte fel a beszed elejtett foü lát az öregebb vendég - addig élt. Fürdött a nap ragyogásában,hintázott a szellő ölén,akár az ember. Értünk is üljön majd a nagy kaszás.,. - miért elmélkedünk az elmúlásról*- horkant fel az ifjú*- amikor egyikünknek sincs rá'oka.En meg éppen - ' Megakadt.Sebestyén ur segített neki.Kocintottuk.Ittak, - Ertem öcsémurám,érte • -hagyta rá megértően -amikor ón ilyen fiatal voltam még a halottról is azt hittemhogy csak ellankadt a harcban, kiszunvókálja a fáradtságot,azután me.g.int f:ij>aMan a lovára.Dehogy gondoltai- Zs a halálra,miikor elindttltaírtMiióÖDacfiopiorre a Dunafelé,hogy segítse v- innen kiverni a törököt. Mire észbekapott volna - a badacsonyi ós éreztette már hatását - szép sorjában 1 onaogatta,hogy-n verődött összeg, eeok-spk' jiizezornyi