Hetikiadás, 1938. január-december
1938-06-08 / 23 [1524]
/Háztüznézés foh/tatása./ keresztény sereg-Buda alatt .Volt ott a németen, francián, hollanduson,belgán, svéden,olaszon es lengyelen kívül még angol és spanyol as. - Micsoda lélek tüzelt abban a roppant hadban!- szakadt ki Sebestyén urbél a harminc évesnél is öregebb emlékezés. , • - A szerencse engem odaigazgatott Batthyányr Boldizsár ur huszárjai közé.Sgy kerek hdnapba"t e11.amíg befogadtak magyarnak.De micsoda hónap volt az 1 11, Aztán ittmaradtam.A felséges'császár adományából földet kaptam.Magyar földet, amiért véremet ontottam .Bizony már kezdett deresedni a hajam a halántékomon,amikor megtaláltam a fe les egemet .Taián nem*is igen illett ilyen vénülő német legény elé az a szépséges magyar leány... - Azt mondják - suttoitth az ifjú - szakasztott inasa most Katica.. .• Az öreg törökverő hós megelégedetten legeltette szemét a daliás ifjún. - Hát te hol kaptad azt az emléket oda a füled mellé ? kérdezte,mert mód felett tetszett neki az ilyen nyalka legány. - A troncséni csatában - szerénykedett a iiu. - Heistor császári generális steregében szolgáltam. Sebestyén ur alatt megroppant a pad.A vér kifutott aa fejéből és ugy megmarkolta az ónozott laipat.hogy Gsszolapu.lt a kezében. - Hát - kezdte riadtan az öregebbik vendég,aki észrevette az ör .grczon a szokatlanul nagy változási - az egykori német császári vasas kapitány - ? - Az voltam - pattogott a szó Sebastiánus Köninger de Milchbach ajkáról7de ez a magyar föld befogadott.Fiává fogadott, én meg egyetlen fiamat adtam neki.Muxt abban a trgneseni csatában az ifjabb Kéninger~!§obestyén a nagyságos fejedelem lovas kurucai között vitézkedett. Ott is maradt mindörökre ...' Kinos,vendégriaszté csend hasította ketté az atyafiságos hangulatot.A komondor odaült a lugas bejáratába.Várt. * - A lovaink már kifújták _.z ut'fáradalmát-állt fel az öregebbik vendég,- Estig még bekocogunk ősornára. Elbúcsúztak* Forró napsugár simogatta a sok vérrel öntözött magyar földet, pedig mégis csak ősz*lehetett mai,mert a fecskék nagy csapatba verődve keringtek a bágyogi torony felett. Várjuk az áld ást . Nagyon régen vártuk ilyen nehezen a tavaszt, mint ebben az évben, amelyben nem akart vége szakadni a télnek. Már februárban kacérkodott velünk a tavasz, de azután megtréfálta a-hiszékenyt, mert keserves, rügysorvasztó böjti szelekkel árasztott el mindent. Lelohadt remények, kétségek 'között vergődő izgalmak árán azonban végre ránkragyogott az igazi meleg. Nem volt tavaszunk ebben a nehéz esztendőben, de most ugy sejtjük, hogy kártalanít a sok megpróbáltatásért. Bőséges eső permetezte meg a földet az elmúlt hónapban, amiről azt szokták mondani, hogy minden cseppje aranyat ér. Ha nem csalnak a jelek, bőséges termésre számíthatunk, ..amely talán felejtetni tudja azt a kárt és veszteséget isj amit a kései fagyok okoztak a gyümölcsösökben. Ennek az országnak a kincse és mindene a" szemes gabona." Ha azzal megáld bennünket az Isten, nem kell rettegnünk a téltől; Ezt az áldást várjuk most is, hogy nagyobb karéj lehessen a kenyerünk. KG —«—.—.—.—
