Hetikiadás, 1938. január-december

1938-05-25 / 21 [1524]

/" A csiki hegyekben" folytatása./ A hangot sokszorosan dobált

0 egymásnak az erdő aeg a begy. addig játszottak vale,amig l

r nem sorvasztották a lassan halkuló jajgatásba. Mire felszívta a levegő a füstöt, rettentő vijjogás, cser reges , riadt sikongás kavargott a fák felett. Ember és .állat érez te,hogy nagy események következnek. Talán negyedóráig na tartott az egész. Ugy bömböltek az ágyuk, mintha a pokol gonosz szellemei riogatták volna a hal and teremtményeket és ugy rángatódzott a vén föld,mintha belei között vájkáltak volna. Azután elcsitult a zaj.Pihegett 8 föld, a fü, a fa,fészkén neszelt a madár .vackában a vad és a sebe sültvivők görnyedt háttal cipelték a sebesülteket. A segélyhely előtt feküdt a legény .A levelek közt átszitált fény bearanyozta fején a fehér kötést.Lehunyta a szemét. Összeszorított' ajkát beárnyékolta kuszált bejuszkája.Szomjasan futkározott a torkán fel le az ádámcsutkája .Hatalmas szál orosz legényt fektettek melleié .A magyar bággyadt szeme megakadt a csupavér ellenségen.Megismer te.Erre áobta a kézigránátot.... Az orvos még ott babrált körülöttük.amikor a magyarnak megenyhült az arca.Nagy kinnal belekotorászott a zsebebe,Oregszemü.csörgő rózsafüzért húzott ki belőle. Jó ideig csendeskén morzsolgatta es amikor az imádság megkönnyebbítette^^tnyújtotta az orosznak. A haldokló szája mohón tapadt a keresztre. ' A segélyhely tetején tiíszemü rigó fütyürészett és a világ- . . tói búcsúzó megbékélt legények fölött szerelmesen búgott a vadgalamb.Mert mégis május, vérpezsdítő,életfakasztó tavasz volt .akkor a csíki hegyekben... Hősök napja. Régi bölcs mondás szerint csak annak a nemzetnek van jövője amelyik meg tudja, becsülni a múltját.A múlt az az elszakíthatatlan és láthatatlan erő, amely odaköt bennünket ahhoz a földhöz, amelyen apáink éltek,dolgoztak,verejtékeztek,reménykedtek és gondolkodás nélkül életüket adták.,ha a sors ugy követ elte .Nincs talán ennek az országnak olyan talpalatnyi földje, amely re ne hullott volna már magyar vér.A mi fajunk kát az Isten tökéletes földrajzi egységű országgal jutalmazta meg,de ezzel egyúttal olyan kincset bízott rá,amelyért a hatalmasabb közelebbi és távolabbi szomszédok ezerasz tendeje vetélkednek. Magyarország ütköző pont volt mindig kelet és nyugat,dél és észak között.Akai' honnan indult el valamilyen mozgalom.az első erősebb hullámot a magyarságnak kellett megéreznie és ha ugy látta, ugy érezte.hogy ez "• . változás ellenkezik az ősi lélekkel és a magyar becsülettel, akkor áttörne tétlen gátként feszült neki. bármekkora áramlatnak is. Ezer esztendeig morzsolódott .vérzett a magyar és amig mások gazdagodtak és sokasodtak,nekünk nem maradt másunk,csak a mocsoktalan multunk.Emelt fővel el mondhatjuk, hogy

1 barátot és zászlót cserben soha sem hagytunk.A legutóbbi nagy háborúban is uj világnézetek és hatalmi érdekkörök ütközőpontjává valtunk, nem magunkért ,hane m barátainkért verekedtünk,és olyan hűséggel kitartottunk az adott szó szentsége mellett,hogy földönfutó koldusokká lettünk.De a nagy szegénységben is megmaradtunk annak a rátarti büszke uri fajzatnak,amely az utolsó falat ke /yerét #

is megosztja a más ikkal* amely elvérzik egy gondolatért,de a jogát, a múltját és a jövőbe vetett hitét a becsületévél együtt többre tartja minden mulandó földi jónál.Ennek a szellemnek megtestesülése a május utolsó vasárnapján rendezett hősök napj a, amikor az elődök példájából merítünk ujabb erőt.