Hetikiadás, 1937. január-december

1937-01-13 / 2 [1523]

Puli. Irta:Kisigmándi Géza. Akkora"os»ka szél se lengedezett. amekkora megmozgathatta volna a tiomckan összeaszott bronzszinü szerbtövist.Perzselve hányta forróságát a nap, telyet semmi se korlátozót*- nyári kedvében.Az északi égbolton akadt ugyan egy abrosznyi botor fehér felhőcske .ami kibátorodott a nagy kéksé gte.de vesz-r tere,mert pillanatok alatt felsfcivódott/ mielőtt el tud«tt volna menekülni. A gulya csendesen hadakozott a falánk legyek zümmögő sokaságával.A ook kisebb-nagyobb fehér tehén és borjú oly an szép foltokat varázsolt a sárgába hajló zöld rétre,hogy a cserény sarkában áll ágáló idegenek szájtátva bámulták. T

^ A kiabáló csendet egy puli csaholás a tördelte riadt darabokra. A zsiroa kai apu vén gulyás le csendtéitette a lázadót,de ekkorra a vendégek már- az eget csodálták:. - Délibáb...! Csak az óriás társasgápkocsí orra fölött táncolt a forró levegő,mert a motor . sokáig viaskodott a rossz úttal és még nem pihente ki fáradságának mesterséges melegét. Mindenki a délibábot nézte, csak egy ur vált ki a csomtból és észrevétlenül odaballagott a gulyáshoz. Még jó ín jitásnyira volt tőle,amikor a gazdája árnyékában lihegő fakult kék aaorcsomó bekapta vakitó fehér fogai közé felkunkorodó piros nyelvét .Hörgő csaholással szűkölt, de inkább közeledett, mint távolodott az ismeretlenhez. - Megvennék a kutyáját - kezdte °z ur. - "Ebnek is beillik - vetette oda a gulyás a pipaszár mellől,majd odasziszegte az ugrásra készen álló morgó állatnak: coki te! Csend lett. A füstös nyakú fekete szemű Betyár bika felemelte óriás foj't. bel-szagolt a levegőbe és mintha megundorodott volna a benzin szagától, méltóságos nyugalommal megfordult. A guly&meg ballagott utána.A vén gulyás háttal állt a jószágnak, a puli is minden porcikájában reszketve leste az idegen ur mozdulatát,de az ösztön^ megsúgta.hogy baj készül.Mintha puskából Lőtték volna ki,ugy surrant a gulya felé. Odaperdült Betyár elé,bel-:-Kapkodott az orrába cs megállásra kényszeritette. A délibáb még mindig *tt kacérkodott az égen.Hol eltűnt,hol meg felbukkant a nagy kékségből.A vendégek nem tudtak vele betelni. A gulya megállt,mert a puli miatt mozdulni se mert a bika. - Nagyszerű! - mondta az ur. - Ilyen kicsi és h»gy elbánik azzal a hatalmas bikával !Hanem az előbb az|* mondta,hogy ez a puli ebnek is beillik, fit jelent ez? — - Könyörgöm - fohászkodott neki a gulyás - a kutya tsak kutya,do a puli nár eb.Embernyi eb a munkája után is... - Hát én megveszem ezt az embernyi, ebet. A gulyás megköszörülte a torkát. Atválfcotta a teste súlyát a jobb lábáról a balra. A keze hátával a bajusza alatt utat csinálta szónak. - Nagy árát szakasztanám,ha ugy fordulna*-*-. - Husz pengőt rászántam - ^tte ki az ur a tárcáját és meglobogtatta 3lőtte a ropogós bankot. Folyt.köv.