Hetikiadás, 1937. január-december
1937-01-13 / 2 [1523]
/ Puli folytatása /. A vén gulyás torkán elakadt a lélekzot.^lrre nem számított. Rettenet csen nagy pénz az a husz pengő. Mi mindenre is futná belőle?.. .Clyan nehezétfé esett a gyors számitgatás ,hogy levette sok vihajf látott kalapját én az inge ujjával megtörölte a . homlokát. Már a tisztesség is megkövetelte, hogy ne adja az első szóra.Meg*sóváltá a fejét. - Hát harrincért adja-e ? A gulyái kimeredt szemmel bámulta a kék és zoldJaasu bankót.Kinyitotta a száját,de csak biccentett. * Ha megftgja, azonnal elviszom Pestre - örvendezett a boldog vevő. így került el a puli a végeláthatatlan pusztáról a fővárosba,ahol uj gazdája gye,rmekei kitörő örömmel 1 okádták.^e jbe-vajba fürösztött ék. Kimosták a száját. Ágyat vetettek neki.Ha kedvetlen volt,hőmérőt erőltettek a szájába. A kis puli meg tűrte a kínzó szeretetet .Már megszokta a szájkosarat is.engedelmes, okos, hűséges és tis ztes3égee tudó pajtássá Vált hetek alatt, esak a gulyát, a pacsirtát, a hosszúlábú góyát, a bíbic sivitó szavát, ?. borjú belesét é3 a csillagos kutyaugatás«s holdas éjszakákat nem tudta elfelejteni. Nagy 'nehezen tavaszra fordult az idő. Kint a város végén valami vásárféle sokadalma gyülekezett össze.ügy mondták az emberek, hogy tenyészállat ki állítás .A kis pulit is elvitta a gazdája a két gyerekkel együtt .Hullámzott a rengeteg nép a széles a ikáto rákban, szolt a zen 3. rikácsolt a hang szóró. Boldog f onatalan rügyfakaBztó tavasz illata szállongott a levegcben.Egyszercsak retenetos fcőgés, riadt sikoltozás és vad kiabálás dermesztetté meg a rengeteg népet. A fehér istállók irányából vérben forgó szemű,bősz szörnyeteg vághatott a fellobogózott kapu felé. Mindenki riadtan menekült a megvadult bika elől, csak a kis puli vére pezsdült fel.Szeren cséré nem volt az orr ári a s zájkosár é f ; mire kisebbik gazdája észrevette volna,kirántotta kezéből a póráz szijját. . Csak ugy sipolt ki a tüdejéből az éles csaholás, amikor a bősz állat mellett elrobogott es a soha el nem felejthető biztos ugrással belekapott az orrába. Fppen ugy,mint valamikor kint a pusztán,amikor megfékezte a mindenre elszánt vén Betyárt. . Ezalatt már a gulyások is odalihegtek.Ke zcspárányként vezették el a vérző orrú nagy bikát. A kis puli ekkor már megtalálta a tömegben a gazda ját. Bocsánatkérően húzódott meg a lába előtt, várta,hogy megdorgálja, mert engedelme nélkül futott bele a veszedelembe.A homlokáról lecsüngő sűrű szőre miatt csak fél szemét lehetett látni,de abból is kiragyogott a boldogság. Erre a néhány pillanatra ismét azt hitte,azt álmodta,hogy kint van a pusztánk . . í'/ii. — - - - - Hétakaró. Karácsony előtt,amikor leesett a hó,megelégedett • boldogsággal vettük tudomásul.hogy a sok esőzés miatt megkésett őszi gazdasági munka után legalább az a vei és 1. esz biztons ágban, amelyik még kikelhetett a szigorú időjárás beköszöntése előtt. Mert a csikorgó téli hideg elől csak az ilyen hótakaró védi meg a termést.Néhány naora rá* azonban kisücött a nap és olyan tavasziam ' idő köszöntött ránk, ami elolvasztttta a havat.Most azután itt áll a magyar mezőgazdaság azzal a rettegő aggodalommal,hogy a januári és februári igazi télben semmi sem fogja védeni a Határt.A mult évi jobb termés után igencsak ránkférne ebben az évben is az ujabb áldás ,amit azonta n esak akkor remélhetünk,ha ismét megnyílik az ég, leszi tál belőle az áldást oszt é^TDuha-, fehér hótakaró. Kjj/m.
