Hetikiadás, 1937. január-december

1937-03-31 / 13 [1523]

/Béla báosi folytatása./ A honvédezredes ekkora népszerűsége azonban rosszvért . szülhetett Bécsben,mert alig félévre rá áthelyezték messze idegenbe. Béla bácsi azonban egy pillanatig se habozott. Nem hagyta ott a szamosparti csendes töntőben drága halott asszonyát. Nyugdíjaztatta magát,de otthonmaradt. Ezzel érte el népszerűségének delelőjét. A társadalmi egyesületek vetekedtek egymásköztjhogy megnyerjék diszelnöknek. Csak a magyar kaszinó kérését hallgatta meg és minden délután ott tarokkozott a vastagfalu sokévszázados, boltíves szobákban.amelyeknek osendje és uri levegője a szorongatott magyarság fellegvára lett. Béla bácsi valóságos hadvezérként dolgozott. A megértés és szeretet vezette a nemzet is egekkel szemben, - fajdalon nem sok eredménnyel. Amikor a bosnyák hegyek között eldördült a világháború kezdetét jelentő első pisztoly lövés, Béla Bácsi majdnem 70 évvel a vállán, azonnal jelentkezett szolgalatra. A hadifogolytábor parancsnoka lett. Ezt a feladatot elláthatta anélkül,hogy el kellett volna válnia a temetőtől. Aztán engem is sebesülten vittek haza. Meglátogatott. Olyan jövőt festett elém,mintha volem együtt akkor pelyhedzett volna a iegénytoll az állán. Akkor megélte el azt is,hogy özveggyé vált buga két nagy lányával hozzáköltözködött. - öregszik a legény - mondta huncutkásan - lassanként kell az ápoló. Meg azután lesz a házamnak is örököse... Nincs még semmi bajom se.de hatvanon felül már hol itt fáj.hol ott fáj... Mindig borongós, volt a hangulata. A tanult katona ösztöne dL őre érezte Trianont. A legnagyobb harctéri sikerek sem kergették el borús hangulatát. Amikor aztán kelet felől beözönlött az ellenség,szegény Béla bácsi éLő halottként sétálgatott a városban és baktatott fel egyre rogyadozóbb inakkal a temetőbe, Fn is elbúcsúztam tőle. Kijöttem ide,amit még magyarnak hagytak meg Parisban. Amikor ott álltam a szobájában és fogta a kezemet, elhaló,elcsukló hangon csak ennyit mondott: - Kedves öcsém,ha én már akkor nem lennék itt.amikor ti visszajöttök, vezényelj fő vetést a házam előtt. A szoba falán biztosan itt lesz a díszesákóm,amelyen rajta van a nagy magyar cimer.. . Jóból is megártja sok^ A magyar gazda sok évszázados tapasztalata szerint a májusi eső minden eseppje aranyat er,de ez a megállapítás természetesen nem vonatkozhatik a télvége és a tavasz legelején oly nagy bőséggel lehullott csapadékra. A gazdák kétségbeesve kémlelik az eget és lesik a félők közül előtörő napsugarat,amely végre már azt jelentené.hogy kiapadtak az ég csatornái)mert a lezúduló viztömeg romlással fenyegeti az egész évi termést. A föld verejtékes megmunkálásával foglalkozó embernek nem kell bővebben magyarázni .mit jelent a fölösleges esc,de még a városi lakos is elrettenve gondol az iao járásra, amely kis szabad idejét is ellopja tőle és arra kényszeri ti, hogy négy fal közé húzódva reménykedjék a jobb jövőben. A véges emberi erő és tudás nem tud beleavatkozni az idő változásának szabályozásába még akkor sem,ha a fejlődés az utóbbi évtizedek szédületes iramában fog tovább folytatódni.így tehát nemcsak mi,hanem a jövő századok emberei is a természet kénye-kedve szerint lesznek kénytelenek eltűrni azt az idő járást, hőséget, hideget, szelet, vagy szárazságot. Isten kezében vagyunk tehát valamennyien. - —