Hetikiadás, 1937. január-december
1937-11-24 / 47 [1523]
_. — - — — _-__ JV >t ^ kLK) /"Árki Péter" folytatása./ meddő maradt: nem merte ott hagyni az egymásra acsarkodó lege nyéket, akik azután tavaszon sor alá kerültök; .Pétert oakénak, Palit meg huszárnak vették be.Ősszel bevonultak .Péter Bo szniábai ,Pali meg Galíciában ette az öreg Ferenc József sótalan kenyerét.Két évre rá karácsonykor hazajöttek szabadságra.Az első farsangi bálra Rozika nen ment el a Cserepesbe. Otthon sírdogált ágyában,amikor éjfélután a kocsmárosné megkopogtatta az ablakot. - Gyertek át Rozika - suttogta - mert nagy baj les z.Az a huszár,meg az a baka,nem nyughatik... Éppen akkor érkezett,amikor már csak akkorka hely volt köztük.hogy odaugorhatott elé jük. Halálos csendben szemlélte a nép ezt a jelene te t. Berci kapott először észbe és megint megkezdődött a tánc .Pali sarkantyúja szerelmet csilingelt a leányszivekbe,mig Árki Péter kevésbé mutatós bakagunyájában nem keltett majdnem semmi hatást.A parádéskocsis tehát megnyerte a oaatát a gulyás ellen. Húsvétkor jutott el a faluba az a hir,hogy Dombi Pali gallérjára csillagot varrtak.Búcsúkor mindenki láthatta,hogy most még begyesebb a járása és még jobban csörög a kardja. De Kis-Balogh Rozika nem ment át a Cserepesbe. Karácsonyra meg csak Árki Péter érkezett haza.A férfiak kétszer is megdörzsölték a szemüket:Bizony három ssillag volt a gallárján.A szakaszvezető ur oldalán kard helyett arasznyu szurony szerénykedett,sarkantyú se pengett a bakancsáhjde a szép Rozika nm törődött ilyen kicsis^gekkel.Talán észpe se vette.Hanem vízkeresztkor hajnalig táncoltak. Ami kor aztán hazafelé ballagtak és megálltak a Kis-Balogh porta előtt,a kutyák ugyancsak ugatták az ismeretlen katonát,mire a rátarti János gazda igy búcsúzott a zabi gyerektől: - Majd meg szoknak, ha lewted ezt az angyalbőrt.Ha teheted,asak gyere. Isten megáldjon édes fiam... Rozika ekkor már az édesanyja kebelére bújva szipogott boldogan. Miklós nan.ia. Még tizennyolc évvel ezelőtt is a kicsinyek és ajáná ékvárók ünnepe volt,azután észrevétlenül nemesedett az egész nemzet szeretete: .őszinte megnyilvánulási nap jává.De ebben ninss semmi csodálatos ,vagy különleges.Hivatalosan soha sem rendelkeztek, utasítást soha se adtak erre a napra.mert a hála és elismerés ösztönös megnyilatkozása szebb,bensőségesebb és igazibb volt,mintha parancsra cselekedtünk volna.Mi sokat csalódott felnőttek már nem igen kapnnk ajándékot,mi már magunk tartjuk kötelességünknek,hogy másnak okozzunk örömöt, azért tudjuk ugy megbecsülni a Miklós napot, amikor annak az egész férfinak^ neve napj > üljük,aki megajándékozott mindnyájunkat béka vei, nyűg alommal, aki lehetővé tette erős kezével,bátor előrelátásával és sokat tapasztalt bölcseségével azt.hogy a világháború és forradalmak után uj élet sarjadt a romokon. Ezt Köszönjük mi valamennyien magyarok Horthy Miklósnak ,Ma*y arország kormányzó jának, aki a legkétségbee jtőbb időben, amikor a legtöbb férfi-gerinc is már-már meghajlott és az ütésre rándult ököl elernyedt .akkor ez az egy férfi akadt az egykori boldog Magyarország körülnyirbált földjén^és a nagyra hivatott,nemzetmentésre küldetett elszánással megmentett mindnyájunkat. KB/m.
