Hetikiadás, 1937. január-december

1937-11-10 / 45 [1523]

- —Q- . — Irta:Kisigmándy Géza • ' Mint kapott, szürke varjú a ragyogó fekete hollók között,ugy mis: kált velünk. Ma sem tudom teljesen megmagyaráz ni, mi volt a titka csodálatosan rendetlen ruházkodásának, ügy abból a raktárból kaptuk .ugyanaz a szabó varrta, mégis olyan lomposan,annyira ügyetlenül lötyögött rajta néhai Ferenc József király honvédjainak dolmánya,mentóje,nadrágja,csizmája,sapkája ós csákója,hog] még a tejarcu,nagyszemü,feketehaju örmény iehérnéaek is megmosolyogták,amikor" ott sétálgattunk a Szamos partján. A maj dnem háromujjnyi széles huszárkard minduntalan'ugy a lába közé keveredett ,hogy válósággal tánclépésben billegett mellettünk. Mindig velünk volt

t

de sohasem mert csatlakozni máshoz ,magyarán:ugy félt a nőtől,mint ördög a tömjén füsttől. Egy szép,csendes vasárnap délután együtt voltunk ügyeletesek. Gergely barátomat ugyancsak elpillesztette a'ragyogó napsütős,mer t nagy busa feje minduntalan előrebillent szeles mellére-. A csákója meg ugy lecsúszott a s3emére,hogy az orra tartotta az izzasztóját. - Te Gergő - szőttem egyik szó fonalát a másikba,hogy az igy megvastagodó besj^-kotá Hal visszarángassam a való életbe, - már nőnapok óta szerettem v-cijia kérdezni valamit. " Mondjad kedves testvérem az Úrban - kapott a uentőáradat utái a fiu.Hát miért vártál ve lo eddig? Vagy pajtások vagyunk,vagy nem,egye mog a suly. -Ebben maradunk - bólintottam rá, - Hát aklior'mondd meg igy négyszemközt.,de igaz 1 elkedre,néztél-e már nőre szerelemmel? ' •• Nagy feszültség szakadt közénk. Megpirosodott ,csonto s bxna arca, Összehuzia,majd meg dionyira kitágította a szemét. Kétszer is kinyilt az ajka,de csak nem tudott rajta kifordulni a szó. Két galamb csapódott az ablakpárkányra. Rövid szemlélődés után az egyik csipegetni kezdte a vakolatot,a párja meg begyesen búgott forgolódott körülötte. Gergely alatt megroppant a-pad. Tarkájára lökte a csákót és a füle mellett babrálgatta a ronamszijjat. - Ha tudom,hogy ilyen kellemetlen ez a kérdés, - mosolyogtam eltartogattam volna még néhány hónapig, - Jé, Nem bánom - kopogott a szava oly~a ziháló élesen,hogy a f

ilambok elröppentek. - Majd ha leszerelünk, jkkor elmondom. De előbb nem. ert akkor mindnyájan rajtam lovagolnátok. De ugye testvérem az Úrban,azért nem maradt fulá\nkja a szavamnak,..? Átnyúlt hozzám a szálkásra sikált asztal fölött. - Majd ha leszerelünk,.. Hát bizony leszerelés helyett október elsején a galíciai dombok között kínlódtunk a muszka cár tengernyi hadával. Az olasz harctéren már hadnagy urak voltunk,de a lovat kirángatta alólunk a huszadik század kifinomult nadakozó művészete. Mi is éppen olyan kopott hadfiak le ttunk, mint a nemrégiben még annyira lejbecsült pocsolyakerülgeto bakanáp. A kaverna léleknyitogató egyhangúságában hosszú hetek . alatt baba Gergelyből is ki-ki buggyant az érzés. Amire otthon voltam kivancsi,most pötyögtette el. Szegény kétkezi zsellér volt az édesapja,az anyja meg szobalány a grófi kastélyban. /Folyt.kov./