Hetikiadás, 1937. január-december

1937-11-10 / 45 [1523]

/Balra Gergő folytatás a,/Szűkösön éldegéltek egészen addig,amig nem kaptak, levelet Amerikából. Az a csodálatos hír ujjongott feléjük az angol irasbol, hogy örököltek. - Több volt százezer dollárnál. Hatodik elemibe jártam télen, nyáron meg juhot őriztem, Azonnal gimnáziumba adtak. Házat,földet vett ünk. Beköltöztünk a városba. Édesanyám kalapot tett a fejére... ^mk lettünk. De szoritott a cipó,mert csizmahoz szoktam. Csak visszavágytam a faluba, a ••' kastélyba, ahol játszani szoktam Zsuzsikával. Az aranyhajú gr <?f kis asszonnyá 1... Nagyot sóhajtott és elhallgatott. Nagy időbe telt,míg folytatta . - Csak a gúnya lett rajtamuri, a lelkem paraszti maradt - suttogta . Karácsonykor hazament szabadságra. Amikor vi ssz aj öt t, napokig nem beszélt . Egy hát múlva a bor.meg a rum megoldotta a nyelvét . - A Szurmay-bálon láttam Zsuzsikát. Amikor észrevett: .összecsapta a kezét: Jé Gergő, hát ' még magi is huszártiszt lett!?... Azóta is a fülemben van gúnyos kacagása... Pedig milyen gvönyörüséges volt...! Bizonytalan lépésekkel felbotorkait a szabadba. A nagy téli rendet tompa dördülés riasztotta el. Szegény jó Baba Gergely begyújtott egy kézigránátot,azután ráfeküdt. _Öszi^esőj_ Bár mép nem jutottunk el a vénasszonyok nyarának végére,bár mág elmerengve nézzük

1 a csendesen szállingózó ukor nyálat .éjszaka már dór^ száll a földre ás fehér takaró lepi «e a fákat, ttáíikkűssöltött az ősz.ixZ az időszak, amit általában a legkellemetlenebbnek szoktak mondani. Pedig a természet rendjébe éppen ugy bele tartozik, mint akár a tavasz, vagy a mindent me gérlelő, forró nyár. Tr-lau iükább a városi ember idegenkedik az ősztől,amelynek lucskos,, sáros,nyi rkos hideg© bekényszeríti a négy fal közé,ahol megint csak Liesterséges világítás mellett tudja elvégezni rendes dolgát. A i

Ci

lusi ember azonban éppen ugy megbecsüli az őszt is, mint a tavaszt, MiüUu-ü évszaknak megvan a jellegzetesség és ezzel kapcsolatban azok a munkák, amik szerves részei és kiegészítői a földmivel esnek. Nem egy helyen hangzott már el zúgolódó bzó a MÜ ~ szúr anyuit napsugaras ősz ell en, amelynek bággyadt ragyogásában csak haldoklik a természet, anélkül, hogy uj életet is fakasztana. Az északi szál elkergette a fejünk felől az áldasihintő felhőt , kiszikkadt a föld,kiszáradt még az is,ami a meleg nyári napok után még tengett életét, Eső után áhítozott a iiagyar gazda,nert az őszi szántás-vetés és egyéb gazdasági munka szigorúan megköveteli'azt a csapadékot , ami nélkül felborul a növényi is állati világ egyensúlya. Aa utóbbi időben végre . ' megeredtek az ég csatornái és csendes peraetezéssel hull felülről az áldás . Nemcsak a májusi esőnek,hanem az őszinek is minden cseppje aranyat ér annak,aki kótkeze munkájával ás verejtékével műveli a kenyeret, az életet adó ifidet. Ne elégedetlenkedjék tehát a városi ember,ne ^ugol^djók a rendes játékában megzavart gyermek,hanem gondoljon arra,hogy a most ránkköszönt öt t esős időszak már a jövő évi termest ápolja,ha most megbicsaklik az időjárás'rendes menete, a jövő évben a betevőfalatunkon fogjuk keservesen megérezni.