Hetikiadás, 1937. január-december

1937-10-27 / 43 [1523]

"Fehér káén' '£0I3 tat ás a. szinte megijedt tőle .Villát sásáról t a Pasaréten. Az ünnepelt és irigyelt iró szál-mazását senki sem hánytorgatta. Dicsősége tetőpontján elutazott szülőföldjére, Diezes emléket csináltatott Küzi-H%;. Gr^^áTne behorpadt sir jár a. Ov-non tudta meg,hogy az ország uj urai kisajátították a Dobos-birtokot is.Csak a kastélyt hagyták még. áz öreg Dobost elvittea spanyol-járvány ,f elesége, le anyaim eg fia valahol a csonka hv.zában eszi a menekültek száraz kenyerét.Felkutatta olcet.SJmmi zongorát tanitottjaz öccse meg ái'^amatőr labdarugóként tengette életét. Éüesanyiuk,az egykori kényes,gazdag asszony,mesc-tt, főzött reájuk. Először finom tapintattal volt tanítványát kereste fel.J[égyendégelte. s amikor már eltűnt közülük a mult és iié ' inkább a jelen feszélyező kényelmetlensége, előadta tervét.Titkárául szerződtette a fint. Nemsokára ujabb ajánlattál állt elő.Sokat tartóako-dott a tárol a fővárostól,tehát beköltöztette a fiút a villájába.Az ifjabb Lobos /reád jé tormán meg sem melegedett az uj fészekbe n^űikor Fehér icam meglátogatta Smmin eket. Az ismeretség felújítása után előterjesztette ajánlatát. - Csalc teljes nyugalomban tudok irni.A Vértes-hegység egyik eldugott kis faluiában vettem házat.Ha ott dolgozom, itt a villámban*"nincs senki. Ot szobában elférnének... Igy ballagott egyik hónap a ^eik utáh*Amikor azután egy forró szinlázi premier"után Fehér iktaa feláutózovt a villájába, a Douos-család külön kis ünnepséget rendezett tiszteletáre.Az iró jennsZkouott,hogy mennyire egyedül van abban a kis faluban,ahol csak a házőrző kuvasz,meg a szomszédasszony ötéves kisfia az egyedüli szórakoztatója. - Hát miért nem marad itthon - suttogta Emmi tűzpirossá vált arccal hiszen itthon soha sem kellene unatkoznia... Csak akkor ijedt meg,amikor a férfi átnyúlt az asztalon,megfogta a leány remegő kezét és ajkához szorította. -Hat ha magának is ugy tets zik,akkor ezután mindig itthon maradok. - • Halottak

. A duhajkodó és bőrükbe sem fér$- féktelenéi ilyenkor az őszi elmúlás idején menjenek ki a temetőbe, ahol majd lelohad a tüzük,elcsitul a vágyuk és bármennyire mosolyog is le rájuk a nap Gsalóka fénye .összébb húzzák a ka bét ju:at,hcgy leplezzék" ösztönös didergésüket.Mert,amikor lassan hull a fáról a sáppad t levél és--l»otorkáló lábunk alatt m^zizqg az avar,halkan suttcgóvá válik a legércesebonek elindult kiáltás is.Akijaeg akarja igazán ismerni az embert és kutatja a benne soha ki nem ismerhető lelket,menjen ki a temetőbe halottak napján. Az imbolygó mé«ses lángjában és a telelő kripta-szagu virágának illatában a komor gyász lesorvasztja ajkunkról a kacagást,mert minduntalan a szemünkbe dobálja" ennek az életnek hiu voltát; milyen hivalkodás e földön minden meildöngetés és dicsősé g,milyen egyforma az útja a szerénynek ás ke vélyíek,amikor a Szent Mihály lován,vagy pedig a komor halottasköcsin elérkezik ide a kiabáló csend és megbocsátás örök mozdulatlansfágába. Van-e olyan ember, akinek nincs halottja .akinek ne nyugodna egy-egy apró sírhant alatt valak ige, akire szeretettel gondol'iNem a megszokás, hanem a magábaszállt lélek csitítja el a szót a temetőben, ahol nemcsak a harcban el fáradtak, hanem az élek is ra ^pihennék. ajj/_i.