Hetikiadás, 1937. január-december

1937-10-20 / 42 [1523]

Kulturális egyezmények. 1937.október 20. A távol keleten már hosszú hetek óta dörögnek az ágyuk,gépfegyverek kaszálják a katonákat és békés polgárokat egyaránt,repülőgépek bombái tartják rémületben nagyvárosok milliós lakosságát, Európának nyugati részében pedig, a szerencsétlen spanyol félszigeten,több,mint egy esztendeje du)nem kisebb kegyetlenséggel a véres polgárháború,amelynek vegét még mindig a bizonytalan jövő ködfátyola borit ia. Mindkét háború már eddig az emberáldozatok ezrein kivül mérhetetlen értékű anyagi javakat senmisitett meg,de ezenkivül azt a fenyegető rémet is felidézte,hogy a háborúskodások nem maradnak meg az egymással összeütközésbe került országok.illetve Spanyolország határain belül,hanem más országokban is szétszórja pusztitó tüzcsóváit.beláthatatlan időkre vetve vissza a kibontakozás és békés fejlSlés lehetőségét. S bár azok a hatalmak, amelyek meg akarják menteni az emberiséget egy ujabb világégés borzalmaitól, minden tőlük telhetőt megtesznek az összütköz esek el szigete lésére és a béke biztosi t ás ára, munkájukat gyakran alattomos,de nyilt eszközökkel is folyton akadályozzák azok,akik forradalmasítani akarják az egész világot,meg akarják semmisíteni nemcsak a nemzeti fejlődés céljait szolgáló anyagi javakat.hanem a lelkeket nemesitő, az emberi tudást fejlesztő es. tökéletesítő kultúra értékeit is. Az események zűrzavarában mi nem vagyunk közvetlenül érdeke Ive, nekünk tsak az az óhajunk éskivánságunk,hogy jussanak jobb belátásié az egymással hadakozó felek,ne hallgassanak az uszítókra és kössék meg mielőbb a mindenkire áldásos hatású békét. Ez a béke azonban csak azon az áron jöhet létre,hogy a forradalmasítok háttérbe szoruljanak és elmenjen a kedvük attól, hogy a kulturális értékeket is veszélyeztető aknamunkájukat tovább folytassák. Mert a kultúra nekünk is drága kincsünk,annak ápolásában,fejlesztéseben évszázadok óta működünk közre s nemzeti %\etünkben a Duna völgyében eltöltött évezredek alatt hosszú időn át,vérünk hullása 'rán is. védelmeztük azt. A kultúra fejlesztéséhez azonban elengedhetetlenül szükséges az is, hogyha nemzetek egymással kicseréljék szellemi kincseiket,egymás javára fordítsák és tökéletesítsék azokat az é rt ék eket, amelyeket az egyes nemzetek művelődése kitermelt. Ezeket a kapcsolatokat már Európa több nemzetével megteremtettük és szellemi össz eküttetésánket még a mai zavaros időkben is ígyek ezünk kiszélesíteni,mert a kultúra egyes értekeit le/ehet rontani,de magát a fejlődést és a művelődés haladását megsemmisíteni nem lehet. Azok a kulturális egyezmények,amelyeket Magyarország eddig kötött, kivétel nélkül jól érzékelhető,jótékony hatást gyakoroltak a művelődésre, de egyúttal olyan baráti kapcsolatokat is teremt ettek .amelyek megnehezítik egy esetleges ö szütközés lehetőségét. Ezért örömmel fogadtuk ezeket az egyezmény eket,de sokszoros az örömünk most,amikor aláírásra kerül a magyarnak két északi testvérnemzetével, az észttel és a finnel kötött kulturális egyezményTöbb,mint ezer éve szakadtunk el egymástóleinket a Duna völgyébe hozott a sors, eszt és finn testvéreinket pedig Európa északi részébe vetette a népvándorlás forgataga. A magyarhoz hasonlóan sokat szenvedett nép mindkettő, évszázadokon keresztül önállóságuktól is meg voltak fosztva,de szivos életerejük fenntartotta őket és a világháború,amely egyrészt óriási károkat okozott nekik azt a hasznot hozta,hogy vissznyérhettek önállóságukat. S a mult tan amennyire fájt nekünk is testvéri együttérzéssel az ő szenvedésük, épp oly örömmel fogadtuk az újjáéledésükről és megerősödésükről szóló híreket. 5 most a kulturális egyezmények megkötése után meg vagyunk győződve arról,hogy ezek az egyezmények három rokon nyelven beszélő baráti nép jövendő szellemi együttműködésének és baráti érintkezésének megingathatatlanul szilárd alapjai leszvi r\ \r