Hetikiadás, 1937. január-december

1937-10-20 / 42 [1523]

1937.október 20. Téli gondok. A csalóka téli napsugárnak már bágyadt az ereje is . Mosolyog még ránk, kigomboltat ja a kabátunkat, de nincs már meg berne az a tüz,ami átjárja a testet és a megelégedettség boldog érzését árasztja szét bennünk. Nem is csodálkozhatunk rajta,hiszen még csak néhány hét és ránk köszönt a tél. Az anyiszor visszasovárgott régi #

békevilfeban is mindnyájunk gondját megsokszorozta ennek a három betűnek valósággá válás a,hát még most,milyen terhet ró ránk e té l,'°mi kor nyaranta is kinnal tudjuk megszerezni a betevő falatot. Télen nehezebb ez élet.mert a fűtés és ruházat mellett drágább az élelem is. Aki nyáron eltengődik gyümölcsön,legalább nem fagyoskodik,mert akárhol álomra hajtja bus fejét, legelaob az a néhány óra gondtalanul suhan el felette, - de mit csinál a szerencsétlen a farkasorditó Hideg ben, ami kor még az álma sem lehet zavartalan? Alkalmi munka télen inkább fehérholló,mint nyáron.vagy tavaszon, amikor kint a gazdaságban jut elég alkalom rendkivüli munkaerő foglalkoztatására. A világháború után sok keserves kinnal és didergéssel multak el felettünk a telek. Akit azzal vert meg a sorsa,hogy akár a saját hibájából is,nem jut keresethez,éhen halna,ha az illetékes hatóság nem tenne meg minden lehetőt a sainálatos nyomorúság enyhítésére. Az általános elszegényedés az országos gyűjtéseken is meglátszik. Ha békében lett volna ilyen elesett az ország lakóinak nagy ré tege,árvíz, föld rengés , vsgy egyéb elemi »sapás következtében, Nagymegyarország pénzügyminiszterének lett volna annyi tehetsége,hogy minden rászorultnak legalább annyit nyomjon a markába, ami bői a nehéz napokban kenyérre telik, A világháború,a forrad almák, azután meg a trianoni rendelkezések meggyengítették az ország erejét,valóságos csoda,hogy még igy is tud gondoskodni a birtalanokról. A kormányzóné őfőméltósága ismét megindította azt a testet és lelket mentő mozgalmat, ami a legsötétebb és legkilátástalanabb években is mindig biztos reménysége es menedéke volt azoknak,akik nem tudták volna nélküle tengetni életüket. Dehát nem lehet mindent az államtól, a városoktól és jótékony egyesületektől várni. A legnagyobb feladat azokra hárul,akik saját tehetségük,vagy szerencséjük következtében még rendelkeznek annyi anyagi erővel,hogy nem érzik meg azt sem,ha fölöslegükből bőven juttatnak másnak. Jusson eszükbe ezeknek a kiválasztottaknak,hogy önmagukon segítenek,ha másnak is adnak,mert ezzel megakadályozzák az általános nyomorúságot, színvonalon tartják a gazdasági helyzetet. amelynek fel- és le való hullámzása mindenki kereseti lehetőségét döntően befolyásolja. Ha,ezek a boldog tehetősek rideg zsugori módjára begubóznak,erkölcsi szempontból is önmaguknak ártanak.mert olyan gyűlölet-tengert fakasztanak maguk m körül.hogy hosszú évekig nem tudnak belőle partravergodni, - vagy már arra is volt szomorú példa - hogy teljes anyagi romlásuk lehet a következmény. A szomorú helyzet szigora kötelezettséget ró jobbra is,balra is. Akinek van.ne dugdossa,ne rejtegesse, akinek pedig nincs,ne lázadozzék,ne akarjon erőszakkal szerezm,mert az arra hivatottak mindenkiről gondoskodnak és aki megbecsüli magát.nem hal éhen. Ilyen okos mérsékléssel és a másik oldalról felebaráti szeretettel,de sohasem pazarló könnyelmüskcdéssel,valahogyan átvergődünk ezen a télen is^azután majd csak ránkvirrad a jobbkor hajnala. Az is igaz,hogy évek óta hitegetnek mindnyájunkat ezzel a javulással és ma már nehezen van keletje az ilyen beszédnek,de a hozzáértők egyre egyöntetűbben azt állitják,hogy elkerültük a legmélyebb pontot,amibe a nyomorúság taszított. Most már kászolódunk kifelé a bajból. Az a rideg elzárkózás is kezd. enyhülni, ami láthatatlan határokat vont a volt ellenséges államok^helyesebben a győzők és legyőzöttek közé .mert mindegyik fél átlátta,hogy teljes anyagi és erkölcsi romlás szakad mindnyájunkra,na nem hallgatunk a józan eszünkre. KG/Hav. - - - lítf