Hetikiadás, 1937. január-december

1937-10-06 / 40 [1523]

Frontharcosok, -1937,okt ;bcr 5. A világhábor magyar harcosai találkozóra gyűltök össze Budapesten,egyrészt, hogy ^ ke gye lettel emlékezzenek meg a háborúban és azóta elhunyt bajtársaikról'^ másrészt,hogy hitet tegyenok a magyar élniakarás, a magyar összetartás mellett . Harmincnyolcozor frontharcos jött össze a már kiloncedizbon megrendezett találkozóra,a vidéki városok,a közeli és távoli nagy- és kisközségek valamennyien képviseltették magukat,hogy a régi bajtársi együttérzéssel szőritsák meg egymás kezét és fogadalmat tegyenek arra,hogy a háborúban számtalanszor tanusitott elszántsággal működnek közre annak az ideális nemzeti egységnek a megteremtésé ben,amelyben nincs osztály-és felekezeti különös ég, hanem csak hazájukat szerető és érte dolgozó magyarok vannak. A frontharcos sereg első utja természetesen a Hősök Emlékkövéhez vozctott,ahol a világháború egyik • legnagyobb hadvezére, József kiárlyi herceg gyújtotta meg a kegyeleti, fáklyát, A küzdelmos múltba visszacsöppenő emlékekből táplált áhitatos ünnepségen nemcsak a magyar tűzharcosok voltak jelen,ha nem a régi bajtársak, a németek és osztrákok küldöttsége is eljött,sőt több más ország,olyan is,amelyik ellenünk harcolt,elküldte megbízottait,bizonyságot szolgáltatva amellett,hogy az egymással szemben küzdött frontharcosok között régen létrejött a lelki mcgbékélés,ami mindennél jobban igéri,hogy az egykori ellenfelek nem fognak ismét egymással szeribekerülni, A tűzharcosok tábora igen értékes rétege minden ország társadalmanak,hiszen hazájukat védelmozték

?

nemzeti eszményekért küzdöttek,sokan bizony életük feláldozásával is.Hogyne réznénk tehát mi is a szeretet és hála tekintetével a magyar nemzetnek azokra a hü fiaira,akik a magyar hazáé rt harcoltak,fáradtak,szenvedtek,testi épségüket,sőt életüket is kockáztatták.Megbecsülő szeretetünket,amelyet irántuk érzünk nég megsokszorozta ez amgy szabású találkozó,aBclyon az impozáns tábor a nemzeti érzésről,a bajtársi együttérzésről tett fényes bizonyságot. A magyar nemzet azonban nem maradhatott és nem is marad meg a csak szóban és érzésben kifejezett elismerés mellett. Már eddig is a gyakorlati élet különböző területein biztosított előnyöket a háború hőseinek,igy példáiul munkaalkalmak elnyerése,adózás,telepités terén. Jól tudja mindenki és elsősorban a kormány is,hogy nem kapták meg mindazt,mint amit megérdemeltek volna, de csupán ezért,mert anyagi erőink megkevesbedtek és csak annyit tehettünk,ameny.1 yit a háború óta szerény koretek közé szorult államháztartási,köz- és magán=:azdadági helyzet megengedett. A magyar kormány és társadalom azonban állandóan napirenden tartja a frontharcosok ügyét,á kormány sohasem nézi a törvény rideg betűjét,hanem azon messze túlmenő•kedvczményeket nyújt, a rövidcsen összeülő országgyűléssel pedig letárgyaltatja azt a törvényjavaslatot,amely • egységesen szabályozza a frontharcosokra vonatkozó különleges rendelkezéseket, Szck a rendelkezések egy államban sincsenek még önálló törvényben szabályozva és igy a magyar kormány javaslata igazán példás kezdeményezés. A nemzet és a társadalom megtesz mindé tőle telhetőt,hogy a frontharcosok érdemeit elismerje és tőlük ezért viszont azt kéri,hogy ne szűnjenek meg tovább munkálkodni a ne.azct egységéért,a társadalom egyensúlyának biztosításáért, A frontharcosok katonai erényeit pedig igyekszünk tovább ápolni a saját érdekünkben,mert amint Bornemisza Géza miniszter igen szépen kifejezte: "Csak annak a nemzetnek van becsülete,amely kész minden áldozatot megadni hadseregéért és minden nemzet ereje attól függ,mennyi erkölcsi értékot és önfeláldozást tud osztatlan egységben összefogni." A frontharcos találkozó megnyitásakor gyujtett kegyeleti fáklyát az ünneaségek végén kiáltották,de a hazaszeretet lángja tovább él a lelkekben és a magyar ifjúság méltó lesz azokhoz a hősökhöz,akiknek emlékkövénél ez a szép ünnepség volt és ahol a frontharcos tábor megujitotta fogadalmát. j/Hav.