Hetikiadás, 1937. január-december
1937-10-06 / 40 [1523]
Háború . 1957. o ct$bor 5. Az újságolvasó már elfasultan siklik át azokon a h i re ke n, amelyek több,mint egy esztendeje állandóan arról tájékoztatják a világot,hogy a messze spanyol félszigeten szakadatlanul folyik a vér és a legutóbbi hónapokban ráadásul még a távolkeleti rés zekén, Ázsia legszélsőbb partjain újra fellángolt a sárga faj régen lappangó gyűlölete; igy nemcsak a spanyol földön gyilkolja testvér a testvért ,hanom a kinc.iak és japánok is megfontolt szándékkal és könyörtelenül irtják egymást. Azt szokták mondani,hogy minden csoda három napig tart. Ez a megállapítás ezekre a legújabb háborúkra is vonatkozik és hogy mi négis külön foglalkozunk velük,annak az a magyarázata,hogy bármilyen távol is ősnek tőlünk a harcterek,mégis különösképpen érdekel valamennyiünket. Á szakértők valamennyien megállapodtak abban,hogy ez a spanyol és .tinai hadakozás tulajdonképpen az eljövendő nagyobb háborúk főpróbája. Itt alkalmazzák: afcokat az uj hadieszközöket és szereket,amiket a technika és a tudomány mai színvonalának megfelelően nem az emberiség jólétérc és előbbre jutá,sára használnak fel,hanem a legagyafurtabb módon ugy állitják össze,hogy miiéi kisebb befektetéssel,minél nagyobb és pusztitóbb eredményt lehessen elérni, tfom szabad áltatnunk magunkat,igy tehát be kell vallanunk most is,hogy ezek 3. háborúk szintén anyagi érdekből,tehát bizonyos üzleti szempontból irányittataak.Két részre szakadt a mai műveltnek nevezett világ. Az egyik oldalon a régi keresztény erkölcs és nemzeti rendszer az irányadó, a másikon pedig a szabadjára eresztett emberi szenvedély és gátat nem ismerő ösztön szeretne teljes rralomra jutni. Ennek a két nagy tábornak élet-halál harca a jelek szerint :lkorülhotétlen,mert mihelyt kiegycnlitődnok az erőviszonyok,s mindegyik félt socsegtoti az a tudat,hogy az összecsapásból rendszere, és eszméi diadalmasan serülnek ki,könnyen megtalálják az alkalmat arra,hogy összeakasszák a tengely régét. Minket,kis néppé zsugorított magyarokat földrajzi helyzetünknél fogra különösebben érdekel ezeknek az óriási erőknek várható összeütkezésc,mort iz elmúlt világháború is megmutatta,hogy vannak olyan területek,amelyeknek lakói harcászati szempontból maroknyi létszámuk miatt majdnem súlytalan a aérkőző felk viszonyát mérő serpenyőben,ellenben a földjük ugy terül cl,hogy íz egymásra acsarkodóknak ez a legalkalmasabb hely a lcszámolásra. Lehet,hogy i politika boszorkánykonyhájában olyan valami csodaszert kotyvasztanak össze, imi nem engedi a két tábor hadseregeinek kiegyenlítődését és ezzel egyik fél gyengébbsuge tudatáéban még belátható időkig mindig kitér a kihívás elől és igy 1 nagy nogmérkőzes kitolódik,de az is lehetséges, - hiszen a meglepetések torát éljük - hogy • váratlanul szakad a nyakunkba a veszedelem. Eddig az volt az általános felfogás,hogy a műveltnek nevezett országok fegyveres harcában a katonaság felkészültsége ,harci ere je ,szelleme és fegyvereinek jósága,valamint száma dönti el a harc sorsát,de az ujabb időDen már a világháború tapasztalata alapján azt kell látnunk,hogy a háborúk sorsát nemcsak a katonaság,hanem a mögöttes országrészek anyagi helyzete és [ezdasági teherbírása legalább annyira befolyásol ja, mint maguk a vezérek és TOVQ cődó" katonák. Hasztalan kötötték meg Paris környékén a békeszcrződéseket ,a gazdasági harc még ádázabbul folyik most is tovább és talán több könnyet fakasztott, nint annakidején,amikor az igazi harc során bömböltek az ágyuk.Ma már a békés Bankáját végezni akaró lakosság*.az öregek,gyermekek és nők egyaránt részesei 1 XX, század kifinomult eszközökkel dolgozó háborújának. A spanyol és a kinai íldák százai bizonyítják ; azt a megállapítást,hogy a polgári lakosság még többet szenved és nagyobb veszteségek érhetik,mint a kitűnően felszerelt,táoadásra és védelemre egyaránt begyakorolt hadscreg^Az eszes embernek tehát nindent el kell követnie,hogy megakadályozza a háború kirobbanását,aminek Sgy orvossága van: a békeszerződések megváltoztatása.