Hetikiadás, 1937. január-december
1937-09-07 / 36 [1523]
Bár még perzselően süt a nap és csak kora hajnaltájt zizegteti meg hűvös obb szel a fa koronáját, mégis próbálgatja már a gólya a szárnyát és a fecskék népes népgyűléseken beszélik meg a hosszú ut részleteit. A naptárunk ugyanesak a nyár végéről beszél, amikor azonban már minden az elmúlásra emlékeztet .Rövidül a nap, hosszabbodik az éjszaka és a hűvös ősz alattomos lehelete már belopakodik a szobánkba. Az iskola környéko benépesült, iz apró emberkék gondterhelt arccal faragj ák az agyonunt bicegő padokat,kint a határb n pedig - sokan azt állit ják.hogy a nap mele gétől,kezd sárgulni a levél és a solr meg nem álló idő lelopja ^z üde zöld szint az elmúlással harcba szálló természet harcával.Még benne vagyunk a nyárban,még nem tudjuk,milyen lesz az ősz,máris ránk telepszik a komor tél minden ridegsége. 1 mai gazdasági viszonyok között minden fillérnek megvan a helye, mert embertársaink nagy része még a napi éle lemre valót is ha megkeresi és alig várja már azt az időt,amikor kiszabadulhat szegényes vackából,amikor kint a kék ég alatt bárhol eltanyázhat a kellemes me légben, vagy enyhülést adó ár nyékban. Magborsód zik a hátunk, ha arra kell gondolnunk,hogy rövid két-három hónap múlva ismét be kell ftitánunk a tűzhelyünkbe ,mert csak igy tudjuk elüail az ősz nyirkos hidegét. 'i téli gond csőstül szakad ránk.mert ezután nemcsak élelemről és ruháról,hanem még fűtőanyagról is kell gondoskodnunk.A robotoló felnőtt talán valahogyan még elszenvedné az időjárás viszontagságai,de az apró gyérnek és a munkából már kidőlt idősebb annyira megkivánja a meleget,mint a napi kenyeret.Igy azután a szűkösen éldegélő szegény ember házatáján ujabb Kellemetlen vendég j elentke zik:a tüzelőanyag beszerzése .Egyaránt gond a télirevaló összehordása a falusi és városi embernek.Sokan azt his zik,hogy a kisebb lakott helyeken nem kerül akkora fáradtságba a tüzelő,miit a városokban,-ahol nincs hulladék,nincs elhanyagoltabb erdő,ahol mindsnért pénzt kell adni,ahol még a legjobban rászoruló sem kap ingyen sonm.it.A különböző inségenyhitő mozgalmak sok könnyet letörölnek ugyan és sok ember nehezen muló téli napjait könny it ik meg,de a legtöbbhöz alig ér el ez a jószivü segítő kéz, igy azután a kenyér és a ruha mellé beáll a sorba a tüzelő isTrianonban elvették tőlünk legjobb bányáinkat és legnagyobb erdeinket. Annyi fát hagytak csak,hogyha valamennyien meghalnánk,még koporsóra sem lenne a magyar területen nSt t fa elegendő . T üzelő dolgában csonka hazánk a külföldre van utalva,igy azután szabad prédája azoknak,akik még más könnye vére árán is mindenáron pénzt akarnak összeharácsolni.A kormány erélyes kézzel nyúlt bele ebbe az alattomos és enborbarátinak egyáltalán nem nevezhető rengetegbe,aminek eredményeképpen eltűnt a fa uzsora és szerencsére ott tartunk,hogy a városi ember tüzelő anyagának ára körülbelül egyszinten raoZOR a napi közszükségleti cikkek ^'rával. Igaz ugyan,hogy minden évszaknak megvan az előnye is.A természetben éppen olyan szűkségünk vam a télre,mint a nyárra és vannak egész társadalmi rétegek, amelyek a telet várják olyan sóvárogva, mint a falusi földed velő ember a tavaszt,vagy a nyarai-.Különösen a vendéglátó iparnak jelent " aratást" a tél,amikor a szórakozások sokfélesége sok olyan embert gyűjtött Össze bizonyos téli sportolásra alkalmas helyekre,akik egyébként oda soha sem látogatnának el.Ez a kis előny azonban eltörpül ama sok hátrány mellett, amit előbb már érintettünk, 4 szegény ember bizony nem nagyon várja a telet,mert bajai csak fokozódnak .Amikor először húzódunk oda a drága fát,vagy szenet emésztő és csendesen duruzsoló kályha mellé,titokban már arra gondolunk,hogy mikor maradhat éjjel nappal tárva-nyitva az ablakaink,mikor csendül fel az ablakunk alatt lévő fán a madár dala.és mikor üdvözölhetjük igaz örömmel az első meleg uj életet adó tavaszi napsugarat. '
