Hetikiadás, 1937. január-december

1937-05-19 / 20 [1523]

A&?ol-olasz közeledés. , . Aa olasz képviselőház külügyi vitája során friano gróf külügyminiszter regi^szokás szerint tájékoztatást nyújtott Olaszországnak a többi államhoz való viszonyáról.Az erről szóló hiraaásekből nagyon "jólesően olvashattuk azt a megállapitáct,hogy Olaszország együttműködése Ausztriával és Magyarországgal Közepeurópában az egyensúly fontos elemét képviseli és hogyha Magyarországgal való barátság az idők és események múlásával egyre mélyebb és tartósabb gyökereket ereszt a két nép szivében.A hivatalos olasz külpolitikának ilyen megnyilatkozása a legnagyobb bizalmunkat váltja ki Róma irá*t és megsokszorozta örömünket.amellyel fogadtuk az önzetlenül baráti nép yral'-kodó ját, III. Viktor Emánuel királyt.feleségét,leányát és az ország fiatal, tetterős külügyminiszterét,Ciano grófot, A hozzánk*" fűződő önzetlen barátságot hiven visszatükröző szavakon kívül ennek a beszédnek még más fontos része is volt,amely kedvező változás reményét ébreszti az egész európai külpolitikában.Az angol-olasz viszonyról volt szó ebben a részben*Mint ismeretes.az olasz-abesszin h&ooru nagyon feszültté tette a két nagyhatalom viszonyát s bár az ez év januáriában kötött •megállapodás elsimítani látszott az ellentéteket,a közeledés folyamata London és R-iaa között nemrégiben váratlanul ismét megszakadt.Nagy kára lenne abból az egész nemzetközi életnek,ha az ellentétek tartósan kiéleződnének,mert a mai osszekuszáltsagból való kibontakozás addig nem lehetséges,amig nincs meg az összhang Olaszország és Anglia között.Szerencsére azonban,ugy látszik,nem kell tartani a helyzet elmérgesedésétői,mert amint Ciano gróf beszédének Angliára vonatkozó része mutatja,a békülékonységet feltüntető szavak Olaszországnak olyan hajlandóságára utalnak,hogy a maga részéről kész kiküszöbölni az inkább félreértés,mint viszály okait és most Anglia következik,hogy a békülékenységre hasonló módon válaszoljon. A külügyi beszámolót követő pár nap már olyan jelenségeket hozott,amelyek remélni engedik,hogy az olasz külügyminiszter beszéde nem hiába hangzott el.A beszéd békülékeny hangja Angliában igen jó benyomást keltett ás a * VI.György király megkoronázására Londonban egybegyűlt államférfiakkal már javuló légkörben folytattak tanácskozásokat az angol külpolitika vezetői,valószínűleg erről a kérdésről is.S hír szerint az eredmény az,hogy az angol, korra, ny hajlandó az őszinte kibékülés felé vezető útra lépni. ^A két országot elválasztó ülientétek közül természetesen az abesszin korcos bői fakadó « legsúlyosabb.Epem ezért a legjobb reményeket nyújtja az a köri' lmény, hogy az angol diplomácia állitól-g hozza kivan látni ennek a kérdésnek a rendezéséhez.A rendezés pedig a Népszövetség utján történne m«g.üL-yos államok ugyanis már elismerjék Abesszínia bekebelezését,illetve az uj olasz világbirodalmat,de a Népszövetség hivatalosan még mindig nem vett ról* tudomást.Most pedig arról van sző,hogy Anglia akar közbelépni olyan irányban,hogy végre a Népszövetség is ismerje el az olasz hóuitást",hiszen a tényekkel szembén ugy sem tehet sommit.ki elismerést követné azután AL~ssziniának a népszövetségi tagok közül való törlése s ezzel az egész ügy végleg elintéződnék. Ennek a kérdésnek a kiküszöbölésével a legfontosabb ellentét szűnne meg s a többi kisebb vitás ügynek elintézése aligha okoz már nagyobb fejtörést/' Minden jel arra. mutat,hogy a békülékenység,az ellentétek rendezéséhez szükséges jóindulat mindkét oldalon megvan s ilyen 1égkorbonkell,hogy egymáshoz közeled jen,kell,hogy egymásra t-.-.láljon Európának ez a két nagyhat alma. az angol és az olasz.S ha a közeledés^együttműködéssé is fejlődik,ezzel sokat nyer az egész földrészünk,mert lehetővé fogja tenni azt,hog^ a békesség megerősödésével, rendezésre kerüljön a többisokat' szétválasztó vitás európai kérdés is. J.