Hetikiadás, 1937. január-december

1937-05-19 / 20 [1523]

Hősök, Szép a dicső kinulás zajló csatasornak az ólén, Sogyha vitézi karunk védi a drága hazát. évezredekkel ezelőtt, igy lelkesítette honfitársait, a görögd költő, aki még az istenek és ^züloS-negbe csülé sénél és szereteténél is többre becsülte azt a férfit ;

aki fegyverrel kezében védte hazáját is nemcskk vérét ontotta, hanem életét is oda adta érte. A haza áldozatos szeretete és az érte hullatott ver csodálatos magasatossága együtt növekedett és tisztult az emberi elme kicsi szólásával .Minél műveltebb' lett a teremtés korona ja, annál tökéletesebben megltudta érteni, hc^y mit jelent a haza neki, családjának,barátainak és őseinek .Ha végi lap ózzuk 'a ' törtenelmet, a legnagyobb cselekedetek rugójául mindig; ugyanezt találjuk még akkor is,ha nera eletet kockáztató bátor kiállásról,hanem akár tudomás nyos kutatásról,akár művészi alkotásról v-gy pedig földi életünket m^kobynyiteni akaró uj gondolatról van szó. .akadtak ugyan olyan áranlatok, amelyek ajakbiggye s z t é s s el szerettük veim beszélni a haza érdekében végbevitt hosi is elek edetr ó*l,3 őt nem átallották azt mondani, hogy nincs haza.hanem az egész föld osztatlan tulajdona az embernek.fíü a kótyagos agyra valló v^rzszülött gondolat azonban nem számolt az ember termeszei ével, melyből csak az alantas érzékeket vette figyelembe s ezekből próuálta kigyúrni azt a zavaros világot , amelyet szeretett volna a felvilégosultség méltó kifejezőjének .feltüntetni .Mar-már ostromolták a régi felfogás varát,már-már sokan meginogtak a szájtépő bandábandától,amikor 1914 Péter Pál-napján eldördült a bosnyák hegyek között az a pisz toly, amelynek folytatása a világháború ágyúinak négyéves dörgése lett.A i\elvilágosodcttnak hazudott ember szemhunyáshyi idő alatt lehányta magáról ua álmüveltséget és a rámázolt modernséget,elfelejtett minden nagyképű okoskodást és csak az dörömbölt a lelkében,hogy megtámadták a hazáját, el akarják venni szülői oldj át ,nem akarják megengedni,hogy nyugodtan élhessen az ősi földön,esetleg eltiltják attól,hogy virágot vigyen aü édesanyja sirjára..Akmek megadatott,hogy fegyverrel kezében szemtel szembe állhasson az ellenséggel .akinek valami "csoaálatos ösztönös erő felkorbácsolta agyárét, aki nem hallott,nem látott és nem érzett mást, csak azt,hogy neki előre keÍL mennie, vagy pedig utolsó leheletéig ki kell helyén tartania, akit sorsa arra érdemesített,hogy vére hullásával bebizonyíthatta hazájához való hűségé t

; annak beszélhetnek az áltudósok és álbölcsélkedők,annak magyarázhatnak gyönyörűséges szavakkal,azelőtt lefesthetik a minden embernek közös tulajdonául adatott íöldkereKséget * - csak mosolyog es lelke egész meleg ével, minden csepp várével csüng

1 az^ ősi rögön,melynek minden talpalatnyi helyet ember vér és ember ver ejtek öntözte,hogy megtermékenyítse és még szorosabbra fűzze a rajta lakó ember és föld kapcsolatát. Aki még a világháború után is fölényeskedve nyilatkoznak '. _ a harctereket megjárt katc'nákról,annak gondolkodási móú^át az sem változtatja meg,ha megmutogatják neki azokat a sírokat ,amelyekben azok alusszák örök álmukat,akik életüket, vagy is legdrágább kincsüket áldozták hazájukért .Akik még ma is hány iveti nemtörődömséggel ócsárolják le a legmagasztosabb és legnagyobb emberi áldozatot,azok talán magukba mélyedve titokban bevallják, hogy a harcteret megjárt sokszázezer katona vére hullásával és élete feláldozásával mentette meg éppen azokat,akik - hál Istennek kevesen vannak hálátlanul megfeledkeztek róluk. Csak annak a ^nemzetnek van jövő j e. amelyik" meg tudja becsülni a múltjáig/Ili május utolsó vasárnapján ünnepeljük a magyar hősöket, K&7m- -*