Hetikiadás, 1936. január-december

1936-04-15 / 15 [1522]

/Feltámadási körmenet.Folytatása,/ . A baldachin évszázados vastag selyme egészen átázott,nagy cseppekben huldogált a viz a plébános kopaszodó fejére.A vállán lévő velummal egészen betakarta az aranyos szentségtartót .A biró pedig dolmánya alá rejtette a füstölőt. Amilyen hirtelen jött,olyan szemhunyásnyi idő alatt száguldott el felettük az áprilisi fergeteg és a patikaföldek fölött meghasadt az ég szürkülő kárpitjá.A felhőfoszlányok lözött bátortalan fény szitált le a szétzavart körmenetre és a házak tetejéről párásán szállt fel a hirtelen melegben elfogyott eső. A nép még nem mert kimerészkedni a szabadba,mert mintha érezte volna,hogy ujabb veszedelem feszül a levegőben,csak mozgó hangtalan ajakkal imádkozta tovább a krisztus feltámadását ünneplő éneket. Lőkős Yendelné tápászkodott fel először és botorkált ki a patakká szélesedett árok mentén a kocsiút szélére és sroitó hátborzongató hangján énekelte az abba maradt dallamot: Hogy az ember vigadozzon!... Haskor mindig elkapta a nép a dallamot és folytatta.Hőst senki sem követte.kintha mágnes lett volna a korondi szőlőhegyek oldalában,ugy tapadt rá öregnek és ifjúnak a szene a kanyargós útra,amelyen lassan poroszkálva idegen katonák lovasjárőre közeledett a falu felé. mindenki érezte éf látta a közeledőket,csak Lőkős Vendel né nem vett róluk tudomást.Szinte eszelősen húzta a fejére Szent marton lovag vérvörös selyem zászlaját és énekelte görcsös áhítattal a feltámadást dicsőitő verset. - Uram Jézus - súgta az öreg biró - most segits meg bennünket.. dfenis meg a gyalázat tói. Odahajolt a plébánoshoz,de mielőtt még sughatot volna valamit a fülébe,a hathónappal ezelőtt még az olasz harctéren vitéikedő egykori tábori pap megelőzte. - Ili itt az ut sarában várjuk meg az ellenséget. Hosszú napoknak tünő néhány perc múlva megérkezett a román n'árőr a kis utca derekára.A büszke lovasok"megtorpantak a vörös rudas Farkas István előtt.A parancsnokuk valami káromkodás félét vágott oda az egykori szakasz vezetőhöz . ,a

v

i egyetlen mozdulattal ugy fejen találta az idegent, hogy megrepedt koponyával fordult le a lóról a sárba .még a zászlórúd sem tört el Farkas István kezében,csak a egyében lévő sárgaréz kereszt pirosodott meg az ellenség vérétől. Történtek még csodák 1919.húsvét szombatján is,mert az az egyszál magyar legény egy szál zászlóruddal elzavart egy egész lovas csapatot. Hég a parancsnokukat is otthagyták a sárban,ugy vágtattak el kétségbeesett rohanással vissza a hegyoldalba. Lőkős Vendelné fogatlan ajkai közül még akkor is sipitozya bugyborékolt ki a húsvéti ének es a házak eresze alól előbátorkodot, nép már szines hosszú sorban átszellemült arccal éná-zelve haladt a szentséget vivő plébános mögött,amikor levette válláról Szent Márton vörös selyem zászlaját és halotti lepelként rátéri tette a vérébe fagyott román tisztre. - Feltámadt krisztus e napon! Örvendezzünk! A nagy utca bimbózó fái alatt haladt vissza a kórmenet a templom felé.Az ének összekeveredett a harang bugó szavával és a torony fölött* fehér falmákban még mindig ott keringtek a galambok. KG/R