Hetikiadás, 1936. január-december

1936-04-01 / 13 [1522]

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÜUSVet elot t. K szekció Irta: Kisigmándi Géza, Akkor még az igazi ur nem igen ült bele olyan alkalmatosságba, amit ló helyett benzin mozgatott. - Gsak a mihaszna ejszakázónak való a masina ,aki a nappal felét elalussza és azután loholva siet a dolga után. Az öregebbik Nyalka Ihász János parádéskocsis szájén a pipacsutora mellett csúszott ki ez az évek óta rágott gondolat.A többiek akkorát bolitottak rá,hogy majd-nem előre billent alattuk az istálló falának támasztott bicegő-lábu pad,melyen igy tavasztámadtakor mindig elüldögéltek a kocsisok.Az egyre erősbödő napsugár kipantantotta az ág végén a rügyet és a kastély kertiéből odafuvolázott hozzájuk a magával alig biró feketerigó szerelmes'fütyülgetése. -Amig él a mi öreg méltóságos urunk - vélekedett az öregebbik Nyalka Ihász János,és a csutora végével kétfelé simította az orra alatt deresedő ékességét,mely azonban inkább két mókusfarkhoz volt hasonlatos, mint közönséges bajuszhoz - addig ide nem töfök be az az örgogszekére. .. Ebben valamennyien megegyeztek,ma-1 az ifjabbik Nyalka Ihász János,aki telente mindig Pesten van,hogy az öreg méltóságos ur abban a zajos házrengetegben is a maga hintaján, ülhessen,azt mondta legutóbb i s, nogy a fényes boltok falnyi ablakai mögött olyan benzines masinák álldogálnak, amik ökör és ló nélkül szántanaki vetnek,de még tán aratnak is. Mindössze agy gépészféle kuporog fenn a tetejükön és az ördöngös masina még is megcsinál mindent. A kerek koponyákban nehéz gondolatok kezdtek fészketrakni, Talán még maguk sem tudták, hogy milyen Vésze, elem leselkedik az évezredek óta barommal bánó kétkezi munkásra,csak az ösztönük hánykolódott tehetetlenül,mint a kigyó,ha a nyakára lépnek* Szinte ugyanabban a pillanatban siklott ki'a tekintetük a grófi major házai között a határban.Eelütötték a fejüket j'MegpuposodOtt a mellük,amikor beszivták a tavasz lágy illatát és azcn járt az eszük,hogy milyen lesz a terméé? - Yajjon az a masina ne eszi-e el előlük is meg a gyerek elől azt a kis karéj kenyeret?.,. Nem merték kimondani,de még végig gondolni se ezt a sejtelmes szorongást. Tele volt a'levegő a tavasz szerelmes varázslatéval, nagy várakozás feszült a lelkekben,de mind ebből semmi se tudott az egyszerű paraszti ajkakon szóvá szinesedni. így kinlódott Bakos Eszter is ott a tiszttartói lakás konyhajában, amikor a két szárú létrán állva mosta az ablakot .Perzselte arcát a tava szi nan, a ház ereszén a bögyös galamb búgva udvarolt pipiskedő párjának, hátrább az udvarban kihivoan kukorékolt a kendermagos kakas,talán mára fecske is megérkezett,mert mintha uj toll kandikálna ki a fészkéből itt az eresz alatt .De az sem lehetetlen^hogy valamenyik nagyfejű veréb szemtelenkedett bele a szépszavu fekete maaárka sárfészkébe. " Erre a gondolatra megfagyott ajkán a dal .Lehet, hogy a paradéskocsis és a gépkocsivezető közötti Különbség villámlott át a lelken.Gépszerűen mosta fenyesitette az ablakot.Csak ugy megszokásból ki-ki buggyant belelő egy-egy sóvárgó nóta kezdő sora,de a folytatása beleveszett aboa a csillagtalan,mozd latlan éjszakához has-nlitható hangulatba ,amivel nem tudett megbirkózni sem a szerelmes rigó füttye,se a böjti szél bársonypuhaságu napsugárba szőtt langyos simogatása, . , ., , . - Miért ülnek olyan szótlaul a kocsisok? - riadozott a leány nagy kék szeme. - Maiikor igy tavasszal másmilyen volt itt az élet...János is... Nagyot sóhajtott.