Hetikiadás, 1936. január-december

1936-04-01 / 13 [1522]

/Húsvét előtt." folyt./ Kraekdó - Azt irta,húsvétra hazajön.. .Hétfőn már a nagyhét kez­dőik. .. Igy szőtte szineskoszoruba a gondolatai t. Né ha-néha mintha tö­visbe nyúlt volna,ugy megsebezte egy-egy szó a lelkét,mert bizony ijfabb Nyalka Ihász János pesti parádéskocsis neki is elejtett egy-két olyan mon­datot, amiből arra lehetne következe tat ni, hogy az öreg gróf ur halála után /az Isten igazán éltethetné még_ akár husz esztendeig is/ az ifjú uraság, aki örökké az idegen országokat járja és talán már repülőgépen is kisértette az Istent,biztosan eladja a négyesfogatot és azt a gyönyörű kék hintót... Mi lesz akkor a parádéskoesissálJ?Ha nem feszül Jánoson a kék zsinóros dől­ni án,ha nem villódzik a napsugár rámás csizmájának a szárán,és a fején a da­rutollas kossuthkalap helyett lapos sapka diszeleg ­Összerázkódott. ' - Ha gépész rucában, olajos kézzel kellene látnom.. .Inkább soha se leszek asszony,ha nem leli) tek paradéskocsis felesége'. Olyan keményen mondta a gondolatszókat,hogy megroppant alatta a létra is. - Levelet hoztam Eszti - szólalt meg a kisajtóban a postát.­Pestről jött,azt is tudom,ki irta... Nemcsak a szépleány futót t le a letárol.henem a vér is kifu­tott az arcából,amikor remegő kézzel a hajtüjével felhasította a levelet. Ifjabb Kyalka Ihász János szomorodtt sziwel tudatta ssrelmetes válaaztot­jával,hogy a tavaszi időjárás megárthatott az öreg méltóságos urnák,mert egyik orvos a másiknak adja a palota kilincsét és a méltóságos asszony már kétszer is táviratozott az ijfu gróf ur után. Szegény Eszter csak nézte a hegyes-völgyes sorokba kén^szeri­tett rakoncátlan pufók betűket és arra riadt fel mérhetetlen szomorúságá­ból, hogy ott áll a kiskapuban jövendőbeli apósa. - Rossz rirt Írhatott a fiam - vetette oda az öreg a szókat. Eszter azonmód elolvasta János le veiét:csak azokat a sorokat ugrotta át,amikben arról ír a városba­szakadt legény,hogy ' . pünkösd­hétfőjére szerette volna a lakodalmat,meghogy vigyázzon magára az ö szerel­metes tubarózsája... Ezt mind lenyelte a szép leány,de még igy sem értek a levél végére,amikor az udvar közepén maga a postamester ugrott le egylovas nyikorgó kocsi járói.Távira tot hozott a tiszttartó urnák .Meghalt az öreg méltóságos ur. •Mintha szomorú ősz vágta volna ketté a tavaszodó világot,mint­ha' a felkelni készülő nap hirtelen lecsúszott volna a legsötétebb éjszaká­ba, olyan szomorúság és elesettség ütütt tanyát az egész ma jorban,Senki _ sem tudta,init akar az ifjabbik gróf,aki jobban'szeretett idegenben lakni, mint ősei földjén.Aztán eltemették az öregurat,és az öreg méltóságoa asszony visszaköltözött a mojorbeli kastélyba. Ki tudná csak megközelítőleg is szavakba önteni azt az örömöt, amit Bakos Eszter érzett akkor,amikor ifjabb Nyalka Ihász János paradésko­csis megérkezett a lovakkal és hint ókkal együtt Budapestről és átbeszélni sem tud© csak szemeivel kérdező menyasszonynak ragyogó arccal kijelentette; - Ne félj gyöngyöm, az öreg'méltóságos asszony azt mondta,amig o el, ebben a majorban nem lesz automobil,hanem csak parádéskocsis,meg hintó. KG/R

Next

/
Thumbnails
Contents