Hetikiadás, 1936. január-december

1936-01-28 / 4 [1522]

/Koronczai Dénes folytatása./ Az egész vármegye arról beszólt, hegy a nagy fájdalom és gyász" elvette az eszét, mert a kukoricát, amikor alig volt'félarasznyi,'vasfogas-' sal megfogasd tattá, mészport szóratott el a földjén, nem engedte,'hogy feltöltsék a kukorica tövét es cement jászolt csinálta tort az ökreinek, hogy télvizidején ne kelljen kimennlök az udvaron lévő kúthoz, hanem vascsövén " vezettette be elejbük még a yizet is. Valóságos forradalmár volt a régi elvek és ősi barázda nyomán gazdálkodó magyar urak között. Csak akkor kezdték komolyan venni, amikor látták az eredményt. - Majd a fiam pótolja, amit én elmulasztottam... A. fiát'azután elküldte a gazdasági akadémiára, ahol kiütközött ~ belőle az apai vér, mert rövidesen az elsők közé került és amikor megszerezte a gazdatiszti oklevelet, ott tartották tanársegédnek. Csak levélben érintkeztek. De az öregebbik Koronczai egyre jobban félt attól a perctől, amikor aqpgt majd beállít* hozzá a fia ós azt mondja: Apám itt vagyok.*. Rettegve gondolt arra az eshetőségre,hogy a saját egyetlen fia' veszi el tőle a földet, mindénét. Nem tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy más tudja folytatni ott, ahol abbahagyta. 'AZ ifjabbik Koronczai Dénes talán csak ösztönösen érezte apja viaskodását, mert nagy elhatározással felállt, odament az Íróasztalához, meggyújtotta a gyertyát és irni kezdett. Amikor végzett, lefeküdt és nyugodt lelkiismerettel a!Ludt reggelig. Negyeanap megérkezett levelére a válasz. Egy pillanatra meghökkent, de azután megkeményedett a lelke. Határozott kemény vonásokkal irta meg az öregebbik Koronczainak,hogy elszegődött gazdatisztnek Klein József nagybérlőhöz az Alföldre. - Neked fiam még sokat kell tanulnod, ha növelni akarod a Koroncza i-név hirét. Keserűen mormogta ezeket a szavakat, amelyek ugy belevésődtek a lelkébe. - Hát elszegődtem más földjére cselédnek. Kétezer hold föld vár rám, de más cselédje leszek, hogy megszerezzem, ami hiányzik az életemből. Keserű mosolygás futkározott az ajka körül és egy pillanatra azt hitte, hogy örökölte az apjától a keményszivet is, pedig magának sem merte meg válla ni, hogy a lelkében ugy bujkált a hasogató fájdalom, mintha ezer boszorkány éles körme vijjogva tépte volna. A szu szorgalmasan percegett a szemöldökfában, lent az udvaron pedig a kapus hamm gyermeke kacagott, futkározott gondtalanul. - Ez hiányzik - lihegte ifjabb Koronczai Dénes - ezt szerzem én meg, mert otthon sohasem találhatnám meg az édesapám házában.,. K/ KG/F Az időjárás. Bír a szep-ánys égnek és a kevésbé módosaknak nagy ürömöt ok»z ez a fejetetejére állított idejár is, mert legalább a hiaegtal nem Kell szenvedniük, de'ennek" ellenére mindenki rettegve gondol arra a lehetőségre, hogy mi lesz, ha a januári tavasz után hirtelen tél szakad reánk? Ebben az esetben ugyanis a fagy elpusztítaná a langyos időben kirügyezett növ ényeKet. Felesleges bővebben beszelni arról, mi lenn3 még egy rossz termés után, hiszen az 1935 evi gyengébb aratás is teljesen felborította alig rendbe szedett háztartásunkat. A hozzáértők azt állítják, hogy a nőnapok óta tartó tev oszias idő ige nagy hasznot jelentené abban az esetben, na ki tudnu,ns húzni fagy nélkül, amire azonban majdnem semmi reményünk se lehet. Ezen kivul -z is megmenthetné a termést, ha legalább annyi hó null-na a í-gy előtt, tmennyi megvédené a növényzetet. Ha igy megúsznánk és a jég v -gy szárazság sem tizedelne, =títtor jovo ilyenkor mi volnank e legszerencsésebb h .I.ndók a mai lehetetlen világgá zdf sági körülmények között is, mért naracsak ideh zg nem látnánk szükséget, n.nam Külföldre is el tudnánk adni annyit, .mennyi bőségesen elegendő volna v-lutáris szempontból. .Ebbel is látna tjük, aennyi re fontos és •- m gy;.r életre döntő tényező az időjár Vs olyan ilr.kulásá, hogy se az ampernek, se pedig növényzetnek ne Kell jen szenvednie r- hidegtől. "~AG/