Hetikiadás, 1936. január-december
1936-01-28 / 4 [1522]
±ycSb, január dö. _Koronczai_Dénea : ._ 3. oldal. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Irta: Kisigmándi Géza. K szclceírt Koronczai Dénes már nagyon megunta a kémiai intézet vegyesillatu levegőjét és négyéves tépelődés után bejelentet tej hogy lemond a tanársegédi állásról, amelyre amugyse volt valami égető szüksége, hiszen az az évi 100forint igazán csak tiszteletdíj és nem fizetés volt. - Negyedi makkegészséges - gondolta - ki tudja, mikor vonul nyugdíjba és mikor üresedik meg a tanári állás?;.. Sok-sok álmatlan éjszakájába került, amig eljutott az édesapjáig. Csak levélben tudatta, hogy már le is mondott a díszes, de alapjában meadő állásról. '-" - En már'két éve akartam ugyanezt tanácsolni - irta az öreg Koronczai,-de láttam, mennyire beleestél a tudományodba- és inkább nem szóltam. A mai modem gazdának a'kémia mellett egyébre ie szüksége van. Neked fiam még sokat kell tanulnod, ha növelni akarod a Koronczai név hirét. Látnod, tapasztalnod kell. A fiatal tanársegéd elmosolyodott. ' - Kellemcsen csalódtam az öregemben, - suttogta megelégedetten' és nagy gonddal visszatette az állványra művészi faragású tajték csibukját Azt hittem,. ellenezni fogja a lemondásomat. Visszaült az'egykori várfalból átalakított ab lakmélyedés be és hosszasan elmerengett. Az öreg Koronczai Dénes csak nem tagadja meg magát. Ott van a kétezcrholdas birtoka, amiről csak a legnagyobb elismeréssel, vagy pedig, a legrutabb irigységgel beszélnek országszerte, de azért e^y szóval sem írja, hogy gyere haza fiam, majd itt mellettem járod ki a'meg hiányzó iskolát. ' - Még a sorok közül se cseng ki a hivás, -csóválta a fejét a fiu.Ilycn volt, ilyen marad az öreg világéletében.... Kesernyés iz gyülemlett össze a szájában. Nagyokat szippantott a nark éles tavaszi levegőjéből. Nyugtalanság lopakodott a közelébe. A kisportolt erős férfi szinte megrezzent, amikor a másik ablak mélyedésében megroppant az Íróasztala. Visszhangos , csönd tett pontot a zaj után és nagy sókára szólelt meg a szu az óaon szemöldökfában. Mintha az idót"'mcrt"0 volna, ugy halmozódott a percegés .másodperbe órává és a kora délután csöndes alkonyattá, - Valami hiányzik ez életemből - állapította meg suttogva és ag szeme rátapadt a platánfák lcvelesodő ágai között oda szűrődő bátortalan vi-^' lágosságra. A kapus félesége akkor gyújtotta meg a lámpát. Három kisgyermekének elmosódó kacagása, "kiáltozása és vacsorát sürgető szava kelt birokra a szu lélekölő por ccgéséVoi." -"Ez hiányzik - lihegte ifjabb Koronczai Dénes és ugy itta a lelke a gyormekhangokat. akár a tikkadt vándor a sziklából kibuggyanó forrás tiszta vizét. - En nem tudom.mi az igazi szeretet, még az'sem vigasztalhat: hogy valaha éreztem az édesanyáiéi ölelésének gyengéd melegét, hiszen az életével váltotta erre a világra ez én életemet.., ' Megrándult az ajka és a szeme szögletéből kibuggyant a könnye. Lassan végigszántotta az arcát és lecseppent a mellényére. - A család hiányzik, a szeretet, a simogató kéz, a gyermek gügyögése, repeső öröme... Az én életem hetük, számok, képletek és korlátolt eszű diákok között botorkált,mert ellopták telem az emberi életet*,• Halt roppanás riasztotta fel. kezéből kicsúszott az apja levele és a finom kemény papiros koppanása az öreg Koronczai Dénesre térelte gondolatait. Elérzékenyült hangulata szembunyásnyi idő alatt eltűnt, ah?gyan felrémlett előtte a szikár, szúrósszemű, mindig messzire néző bnlkszavu ember, akinek azóta nem hallották a neveteset, amióta kikísérte idju feleségét a park öreg fái alá bujt kiskápolna sírboltjába. Épen 28 éve. Azóta nem törődött mással, csak a tudományos mezőgazdasággal. A .fiát évente, ba kétszer látta. Hagyta, ,hogy a nevelők és tanárok embert faragjanak belőle. - En már eltemettem a feleségemmel az eletemet - mondogatta a barátainak, amikor biztatták, hogy hagyja el a remete, életet és menjen emberek közé a városba. - Majd a fiam pótolja azt, amit én elmulasztottam. Ennél többet nem tudtak kierőszakolni belőle, A második mondata már a gazdálkodás volt. Mindazt a szeretetet és rajongó gyengédséget, amit az élet'megtagadott tőle, két kézzel szórta rá arra a földre,amit őseitől t • örökölt ás amit az eszével, tehetségével olyan tökéletessé akart tenni, ami"Ivenro méar nem volt nélda itt a Kómátok alján, /folyt.köv./
