Hetikiadás, 1936. január-december

1936-09-02 / 35 [1522]

ORSZÁGOS f f VÉLTÁK í^ls o_ó jsza_.a_. K szekció Irta: Kis igmándy Géza. v Nyomott csend terpeszkedett a budai várra* Az ónk igy ókkal teleszórt szines üvegek sarkain bekúszott a szobába a messze körben pislogó tábortüzek kísértetiesen lobogó fénye. Abdurrahman pasa,a fényes ábrázatú isztambuli császár budai begler bégje talán félórát se szunyókált a medvebőrrel dagadó puhává diszitett ágyon,amikor 'hirtelen ökölberándult inas K eze és oly gyors mozdulattal ült fel fektéből,hogy megroppant alatta a vassulyu diófa remekmű,amit még a dicső-* séges emlékezetű Hollós mátyás király valamelyik művésze szórt tele pajkosan csókolod'zó ^erlepárok élethűen kidomborodó szobrocskáival. A lengőszakállu török nagyúr belefúrta szemét a sötétséget hasogató táncoló fénykévékbe és elálló lélekzettel hallgatózott. - Nem tévedtem - suttogta és végigsimította galambősz szakállát, melynek selymes szálai szétszóródták 8géez mailén. - Ereszd be! kegnyilt az arasznyi vastag mives ajtó- halk suhan ássál megmozdult az előtte lógó sz-nyogfüg; öny és délceg sudárcn megállt a küszöbön Omár. - Li agyú ram, ne essék rám méltó haragod - kezdte alig fékezett indulattal,de a gazdája belefojtotta a folytatását. -: Sokat locsogsz. Azelőtt kevesebbet csacsogtál,de többet cselekectél. A nagy darab legény hangosat csuklott szégyenletében* Ee-le futkározott álla alatt az ádámcsutkája és jó időbe telt,mire lénye lege tte az indulatát. - A vár alól lopakodott fel egy ember. J yenest ide jött, nagyságoddal van sürgős mondanivalója. - Látod, tudsz te rendesen is beszélni. krszd be. Te meg menj ki. A füg öny fekete szárnya meglebbent. Omár eltűnt,de a helyén már ott állt a jövevény. - Köszön tlek nagyúr - biccentette meg a fejét és olyan határo.ottan pergett ajk'

r

ól a iö rök szó,hogy a mindig nyugodt és bölcs' pasa szzinte összerezzent. - Ki vagy és ki küldött? - fordult ki a száján a kíváncsiság. Leszállt a magas ágyról és ugy állt,hogy a megszűrt távoli fényt az ismeretlen arcán láthassa, - Egy a várat ostromló magyar vitézek közül, A nevem nem fontos. Küldőm se más,mint a népem. A magyarság szava vagyok. - Jó, jó. De én mégis jobban szeretném, tudni,hogy kit tiszteibe tek benned? - firtatta a pasa. - Ha a ír yira kiváncsi vagy rá, megmondom. Anaklét fráter vagyok, Szent i'erenc legkisebb szolgája,a gesztesi vár vitézeinek plébánosa. Öt'évvel ezelőtt Nándorfehérvár falai között .amikor levert lábamról a vérhas .a. kezeid közé estem. Tudtad ki vagyok,mé'is utamra eresztett él,amikor ismét ura lettem testemnek, - Isten hozott - nyújtotta a kezét a naryur, - Ülj le, kajd világot gyújtatok. A f r át erjf meg lepte ez a magyaros vendé ^szeretet, de azért szerényen megmarkolta a feléje nyújtott kezet, - Arra kérleli nagyuram - fogta halkabbra szót - ho;y maradjon ez a találkozás kettőnk titka, - Értelek - bólintott a pasa és leültek egymás mellé két nagytámláju

} gyűrűt tar tó hollóval ékesitett kemény székre. - Hallgatlak fráter - törte meg a csendet a pasa. - Nem mondok újságot azzal,hogy holnap kezdődik a vár allén a döntő támadás. , , , - Tudom - bólintott a vén vezér. /Eolyt.küv./