Hetikiadás, 1936. január-december

1936-09-02 / 35 [1522]

1936,szept,2. • Hetikiadás, 4# oldal. 35.sz. /Utolsó éjszaka folytatása./ , „ . - Akkor azt is tudod, mint harcsán es tisztes e: ben megőszült vezér,hogy ez a támadás lesz az utolsó. ", ... - Tudom. Megtoldhatom még azzal is ,hogy nem tuoom visszaverni • a krisztusin, vők csapatait, kifogyott a puskaporom. Legjobb vitézein elestek, A varnak el kell pusztulnia. •• . , . „ _ Nagy. beszédes csend faszült közéjük* "enfcq ara a pasa i oly tattá - Abdurrahnan pasát azzal tüntette ki A Hah, kinek neve legyen örökké áldott, hogy ifc ha Ihat "meg e vár falai között karddal kezében. - í.a'-ysáaos uram - kapott a szón a fráter, akár a hal á csalétek után - éppen ezért jöttem én ide. A német vezére': azt határozták,hogy a cöntö támacás első. csapati magyarok lesznek. - gg. yedül méltó ellenfelei a próféta harcosainak - bólintott - köszönöm, lary tisztesség ezt hallania te szádból, aki némád szemefénye vagy. Ili magyarok azt akar juk, hogy az is maradj. - Nem,testvérem - ingatta meg simára kiborotvált fejet a török nagyúr - én csak holtomban szolgálhatom igazán a próféta szent zászlaját. En ezt a várat fel nem adom. Ha nem tudom megvédeni, pusztuljak el benne. Felállt. Belefúrta tekintetét a barát arcába. A lelket kereste benne, megtalálta. - Te nagyúr - állt fel Krisztus szolgája is- egész férfi voltál és az maradsz, ki" ea-yarck megbecsülünk téged, öregségedben. Ez a megbecsülésünk azt mondatja: ne add fel a várat,harcolj érce,de kiméld saját maadat. h

e fuss bele a veszedelembe. Várd meg ebben a kir lyi teremben,amig én ide nem jövök érted. A 70 éves Abdurrahaan pasasaid három éves kormányzósága alatt csak jót tett a ma yar ságnak,ennyit megérdemel tőlünk. Pergett a szó a barát ajkáról. Szinte belemarta minden hangját a -.esdöbbent vén vezérbe,aki tétován állt,nem találta meg régi kemény önmagát. , - Az utolsó négy hétben most ötödször vagyok itten - sziszegte a másik.- Harminc esztendeje nincs egyéb gondom,mint Budavárának visszafoglalása. Ha valaki ártott a" töröknek,az én voltam.. - Te voltál a keresztény f leik ekgyujtoga tó ja sz Izlám ellen. - Az én nevem dicsekvés nélkül állítat, zászló a népem előtt. Ha éh azt mondom.hogy eljövök érted és átloplak innen arra messze a nagyvezér felszabadításra érkezett ^táborába,akkor az olyan igaz,mint ahogy most itt állok előtted. Nemcsak az én életemet mentetted meg an. akidé jén és tetted lehetővé,hogy tovább gyújtogassak a krisztushivok országaiban,hanem te mindig talpig ur és bessületes férfi voltál minden magyarral szemben- Fogadd el ezt az ajanlatomat. A szoba fülledt levegőjét távoli lónyerítés rebegtette meg. A vén vezér lassan föle; elte 1 ezét és rátette a másik vállára. Sokáig álltak igy szótlanul. - köszönöm testvérem a vitézi életben,de nem fogadhatom el. En ár nem tudom megszolgálni neked és a népednek ezt a megbecsülést, ke na-gyón megkönayitetted az utolsó éjszakámat, konj békével.., Háttal állt az ónkigyókkal teleszórt szines ablaknak, igy azután Anaklét fráter nem láthatta,miként csordult ki két könnyvsepp a szemesarkából és hogyan veszett bele^a bajuszóba. Csak a keze remegő szorításának melegét érezte még akkor is, amikor a vár sokzugu alagút ja in át szerencsésen lejutott legényei közé. 1686 szeptember 2,-án est efelé, amikor a sok vért látott nap vörös szeme félig már lehunyódott a hegyek mögött .először Anaklét fráter vitézei hágtak fel a bástya tetejére a bécsi kaputól jóba

1 ezre. 3zemhunyásnyi ideig csattogtak a ka raok,zizzentek a nyilai:.mert a védők elhunyan egy szálig. A hős gesztesi fráter alig kétszáz lépésnyit futott csak a áltól,amikor megtalálta az utolsó budai pasát. Hét éles kardvágás éktelenítette el arcát, nyílvessző állt ki a melléből.kég alig ernyedi el 'arcot markoló Ökle,ce már nem tudta,hdgy eljött érte utolsó éjszakájának hívatlan vend éne.