Hetikiadás, 1936. január-december

1936-05-13 / 19 [1522]

i#amorar. 0RSZÁÍ

Se!Íif

lTÁR Irta: Űli^mTUm, Nemcsak a neve volt szokatlan, hanem maga az ember is különös jelenségként mozgott a világon. Aki egyszer látta, sohasem felejtette el. Tessék elképzelni egy hordót, azcmmeg egy kisebbet, a nagyobbik alatt pedig göcsös két sétapálcát, amit iábnak tisztelnek, Font kövér, l<mt pedig sovány volt lamorár, akinek apró malacszemo ugy pislogott ki pirosra színeződött orrotlan knrok fejéből, mintha pajkos jókedvvel rajzolta volna valaki karikatúrának. Pedig a lcgridogobb földi valóság volt az őgész ember, akinek két karja olyan esetlenül lógott le zsirpárnás vállárról, mintha egy,1. százkilós embert tréfált volna meg a természet'kamaszodó gyermek végtagjával. Ráadásul ugy mozgott, akár a hizott kacsa, amely már elszdfott a jár& tói a ketrecben. T De mit szaporázzuk a szót? Nem akadt olyan sanyarú istenteremtése, aki legalább cl nc;. mosolyodott volna, amikor meglátta, vagy meghallotta Békabrokegéshoz hasonlatos hangját. De nemcsak a környezető, hanem maga lamorár is örökké vigyorgásra álló arccal csetlett-bottlott a világban, amire ugyan csak neki voit meg minden oka, mert pontosan háromezer hold földet hagyott rá az édesapja, aki világcsodájára tengerésztisztként szolgálta Ferenc Józsefet, ezenkívül a bátyja magtalan lévén, onnan is Lamorárra mosolygott ugyancsak háromezer hold földecske. - Váltig mondtam szegény apjának - csóválta fejét Lamorár keresztényanyja, az a galambszelidségü finom dáma, akit a szabadságharcos idők felejtettek itt biodermoyer divatjával és meg kopaszodott papagályával együtt - de nem hallgatott az okos szóra. Micsoda átok'ülhetett szegény J Eleméren'-" ,M» hogy alföldi létóro haditengerész lett? Akárki akármit mond, ha ki is kaxragnak érte, én csak azt állitom.hogy az a temérdek tengervíz szállt szegény i Lamorárunk fejébe... A hűtlenül elhagyott Alföld DOB szuja ez a hordóhas és ez a kopasz fej... Leh9*6/finom

; rezeda-illatos kendőcskéjével megtörölte öreg szemét, melynek . könnyét sem szivta fel a csupa csipke és igy örökké nedves volt az ujja hegye. —Bizony, a tengert bosszulta meg ez a mi áldott földünk. Mert ki látott már olyat, hogy 20 éves embernek ne legyen egy szál haja se a fején... Istenem, Istenem! ... így sóhajtozott Málika méltóságosjasszony, aki'bár pártában maradt, mert az olasz-osztrák háborúban elesett a vőlegénye, mégis asszonyként szerepelt. /így kívánta a Csillagkeresztes dámák regulája./ Lamorár úrfinak általában igen előkelő rokonsága volt,amit meg is érdemelt, mert az aranybullás II. András király már alvezerként elvitte egyik ősapját, a tülökszavu Sebastianus urat szentföldi hadjáratára. A krónikák omlegetik így Sebestyén urat és lám/a késel unokát még a kngjában is megcsúfolta a tenger, mert bizony a bőszedében és novotésebon nyomát se lehetett találni a mcsszo hallható, kellemesen búgó zeneiségnek. Azon pedig nem lehetett megütközni,hogy ennyiféle "átok"' ellenéns is örök jókedvű volt, mert hát az égvilágon semmi sem bántotta és aggasztotta. A gazdatisztjei gondolkodtak és dolgoztak helyette, "e^i csak arra maradt ideje, hogy jól és kellemesen éljen. Beiratkozott ugyan Kecskeméten jogásznak, üo valószinülog megbánta ezt a meggondolatlan lépését,mert akkor som mont bc a városba, ha vasúton kollott utaznia. Inkább kocsin rázatta magát, akár félnapig is, de elkerülte a hirös várost, Ekkor már arról suttogtak, sőt Málika méltóságos is megerősítette, hogy nősülni akar. Sok-sok lányos házban megmozdultak a szerető anyai szivek, akik nem törődtek Lamorár úrfi kellematesnek egyáltalán nem nevezhető külsőjével, ha nem csak a nagy testben szunnyadó áldott jó lclkot, valamint a meglevő 2 háromezer és a jövendőbeli ujabb háromezer hold földecske u számolgatták, amikor arról ábrándoztak, hogy szépséges leányuk főjét beköti a hiros,nevezetes család egyetlen partiképos fiatal tagja. ÍS. /-P _ 1 „i. 1 /