Hetikiadás, 1936. január-december

1936-05-13 / 19 [1522]

1936, május 13. m JLo J^JL k i _a_d_á_s_._ A oldal. 19. szám. /lamorár folytatás./ i f Lamdrár úrfi még azt som várta meg, hogy leszolgálja az ön­ként esi évét. - Ugy sem vesznek bo ongem ilyen külsővel - brekegte kissé dadogva is, kissé nadarva is. Igaza lett. A községháza tanácstermében valami messzeföldről jött idegen ezredorvos vizitálhatta a bronzba kivánkozó alakú., legéiyeket es köztük Lamorárt. mert amikor meglátta a sok délceg ifjú között, olyan nevetési inger szállta meg, hogy belenyilall; a vékonyába es potyogott a könnye az atillájára. A boldogtalan bizonyára nem tudott a tülökszavu .... Sebastianusról, se a főúri rokonságról, r©rt akkor nem szaladt volna ki a száján akkora meggondolatlanság, aminek azután szomorú következményei lettek. - A te fejed mellett még a billiárd golyó is sündisznónak érezné magét. - Ennyit lehetett csak kihámozni a nevetéséből, de Lamorárnak ez is épen elegendő volt. Jónevelésü • •£ fiúként egy arcizma sem rándult meg, amikor elhangzottak e szavak és az egész tanács teremben vigyorgósra vált mindenkinek az arca. Lamorár 'í közömbösen megfordult, és amikor az ezredorvos nagy nehezen kinyögte az "alkalmatlant", o3yan gyorsan iparkodott az öltőiének kinevezett folyosó felé. hogy szinte csattogott a talpa a vörös tegla-padlón. Csak amikor becsapódott mögötte az ajtó, akkor robbant ki az egész vizitáló bizottságból a hahotázás. > * Lamorár úrfi még kint sem vesztette el hidegvérét. Felöltözött es felült a hintójába. Do alig egy óra múlva már provokáltntta az ozredorvost. Hosszú horce-hurco után végre abban állapodtak meg a segédek, hogy először pisztollyal próbálják . g tisztázni a sértést, ha pedig önnek nem lonne véros eredménye, akkor kardra mennek. A basnerdő sarkában vagy nyolc pesti ujsági­ró leselkedett 4 amikor két-két lyukat lottók a levegőbe. Egyik som tett kart a másikba^ tehát bokocsikáztok Kecskemétre a huszárlaktcnyáDa. Az ezredorvos okkor már nagyon idegeskedett: a sogédei óvatosan tapogatózni is megpróbál- ­tak. hogy hntha el lehotne intézni . , _ r békésen . ezt az országosan hir­hodtte vált ügyet? & „ ... , ,Lamorár úrfi azonban nem engedett. Csak ncst ütött ki belőle az osok vére os a tülökszavu Sebastianus makacs keménysége. Amikor kezébe" nyemtrk a finom kardot;?bclosuhintott a lovarda levegőjébe,,;, abban a pilla-" natban sonki som nevetőtt rajta. Non volt visszás kéthordós alakja, pipaszár­szoru kacsos keze-lába, kis malac szeméből vad tüz csapott ki ős olyan bátran állt szembe sudár ellenfolovol, mintha egész őletóbon kardforgatásból élt vol­na* .Villogtak, csattogták a kardok. Egyszercsak Lamorár felorditott eselha­jitotta a karaját. Dermedt csend'hasitott bele a lovarda visszhangjába. Az ezredorvos arcát elöntötte a vér. A segédek riadtan látták, hogy Lamorár kard­ja lenyisszantotta az orrát. A párbaj országos nevet és népszerűséget szerzett a gnómszerü kül­sővel megáldott Lamorárnak, csali a leányos mamák csalódtak keservesen, mert sohasem nősült meg. - Aki még énhozzám is hozzám jönne - mondogatta jó néhány évtized multán, amikor más rendes fejű ember hajára ráül'.opedett volna a hó - azt már igazán nem venném el... - - ­— •— •— « Fagyos g&entefc*, A magyar nép kedves és cseppet se sértő humorral igy nevezte el azt a három szentet, akik egeszén véletlenül kerültek egymás mellé a nap­táron május 12-ikon, 13-ikán es 14-ikén. Az időjáráshoz sem volt semmi ^kö­zük se ós kizáróan annak köszönhetik ezt a népszerűséget, hogy sok évszáza­dos tapasztalat szerint az előbb említett napokon szokott hirtelen hidegre változni az időjárás, A föld északi részéről ugyanis a tavaszi szellő lan­gyos simogatása megpuhítja az örök jég hazájában is a fehér­sziklákat, me­lyek leszakadoznak a nagyobb tomboláról és leúsznak dói felé. Esek az óriás jéghegyek azután ugy lenútik Európa levegőjét,'hogy nem egyszer komoly kárt okoznak a már foilodésnek indult vetemenyékben. Ebben az évben szerencsésen megúsztuk a fagyos szentek rette­gett napjait ős ha igy múlik el a fejünk felett május 25rikén Orbán napja' is. akkor mér nem kell /óf'^nünk a fagytól, mert -ugyancsak régi tapasztat­lat szerint- akkor már csak a jég és szárazság tehetne olyan kárt a termés­ben, aminek komolyabb következményei lehetnének, AAC

Next

/
Thumbnails
Contents