Hetikiadás, 1935. január-december

1935-04-23 / 16 [1521]

/Tavasz folytatása,/ Felugrott. Sudár teste kiegyenesedett, csak a feje kókadt la domború mellere,mert alacsony volt elfedezek. - Csak még egyszer tudnák haza menni, - lehelt bele a csenje és visszaroskadt a bicegő lábu,nyöszörgő székre,mely fájdalmasat roppant alatta. Aron a cigarettáit puhitgatta az ujjai között,Orbán meg'rábörult a rozoga asztalra. 1 nyitott ajtón bezáporodott rá a napsugár. Két szerelmes rigó ugrándozott az avart átütő fdben és gügyögősóvárgó füttyük mámorossá fűszerezte a délutáni levegőt. A /'Nemere hirtelen nekikeseredve megrázta a fedezék aráját, felborzolta a rigó tollát.de rövid harca meddő maradt,mert a felhőtlen Igen lefelé ballagó nap kinevelte. 'Tavasz volt, vérpezsditő,rügypattantó koraáprilis,amibe nem lehetett visszalopni a zimankós telet. , Lele.k .nyitogató lágy cseneesség borult az árokra és fedezékre. Csomor Aron hadnagy kétszer, is nekifohaszkodott.de megint csak lenyelte a mondóka ót. Só Urbán, ez az óriástestü gyerek peoig as ak bámulta az asztal szálkás deszkáját. Néha-néha szaporábba/ szivta a levegőt,rápislantott áronra és cigarettára gyújtott. Pedig tele volt mind a kettő érzéssel.de hát a magyar férfi szemérmessége rátette ajkukra a lakatot. Ugy ültek,mintha vadidegenek lettek voIna,pedig ugyanabban a kis csikmegyei községben lopta bele őket az élet a vilá;ba. Egy iskola padjait faragták és nem volt titkuk egészen addig,amig ki nem pelyhedzett aj"*o.K felett a legénytoll. Pattanásig fesz> lt hangulatban szótlanul ették meg a vacsorát is. A hold merev ábrázata bál, ilt le a Eosszuhavasra és a megjuhászodott Nemere ' lágy illatot hintett a hegyekre. íiáskor talán lélekölő lett volna ez a csend,de most mintha pihegő, sóvárgó sóhajtások tépték volna darabokra. -Te Aron - buggyant ki Orbánból a fölös érzés, mire Áron összerezzent. Hegy kék szeme csodálkozva tapadt a másikra,aki egy megzavarodott,hogy nagy időbe telt,mire szinte kapkodva nyögte ki vélekedését. Odahaza már virágzik a barackfa... Milyen nam\8 s, illatom lehet a Kismái... Aron rábólintott* • zükszavu, befelé élő lelke ujjongott,tÖz cs anott ki a szeméből és várta a folytatást. Le csalódott,mert Orbán arcát elöntötte a forróság és szégyenlősen harapdálta keskeny ajkát. Két leányfej ragyogott,mosolygott feléjük álomszerű ködben. Lbben a képben gyönyörködtek titokban,aggódó féltéssel. Es ekkor ugyanilyen álomszerű mes-. zeségből, sejtelmes ködből muzsikaszó szitált le hozzájuk,. - Gak egy kislány van a világon - sirt Kálmán cigány hegedűje valamelyik közeli fedezékből. Só Orbán hadnagy alatt megroppant a rozoga szék. - Sárika...! - röppent ki ajkán az imádságos fohász.mire Aror. nagy kék gyermekszeme elhomályosodott és mellére ejtette fejét. - Testvér - lihegte Orbán - emlékezel-e,amikor harmadéve éjjelizenét — Orosz gránát süvített el a fetezék^felett. Pokoli üvöltése^és vij" jogó bömbölése megmarkolta a cigány vonóját és a lecsapódás eldördülése után a halottas szoba csendje borult a vidékre. - Harmadéve - suttogta Aron. - Ki tud ja,mikor megyünk haza ...? Pedig ta"\a sz van a,. A Kismálon virágzik a barackfa... másféltenrérnyí ablakon bevioyorgott rájuk a hold merev, sápadt ábrázata.,. Akkor eér a harmadik tavaszon dörögtek az ágyuk.