Hetikiadás, 1935. január-december

1935-04-23 / 16 [1521]

1335.ápr .23. Genfi nagyhét. A húsvét előtti hót nemcsak a keresztény egyházaknak és hiyeiknek,hanem a nemzetközi politikának is na-yhete volt.A pár napnál .azelőtt Strésében összejött hároi:. nagyhatalom virágvasárnap utan Géniben adott egymásnak találkozót s kibővülve a 'Népszövetség többi tagjainak képviselőivel,ennek a testületnek tanácsülésén foglalkozott azzal : nagyfontosságú kór-déssel „hogy, ...ikép feleijen réme tor szagnak az egyenjogúságát önerejéből megvalósító lépésére. A döntés nem volt olyan egyszerű, a határozathozatal nem ment olyan sii-.án,rnint ahogyan azt a végső egyhangúság mutatni látszik.Hiszen mar a franciák által kidolgozott eredeti javaslattervezet szövegén ós hangján is soka t kellett enyhíteni ahhoz,hogy ez a tervezet s tárgyalóasztalra kerülhessen.3 mikor a javaslat élesebb kitételeit kénytelen-kelletlen simábbra hangolták,a.;kor

ü

kevesbé érdekelt államok képviselői sorra kitértek az előadói tisztség vállalása elől.Nem maradt más hatra liánthogy maga Laval ismertesse a nemzetközi kötelezettségek egyoldalú felmondását'elitelő nyilatkozatot és,be jelentse.-olyan bizottság szervezését,amely gazdas-tgi ás pénzügyi intézkedéseket állapit meg a jövőben előforduló ás békét veszélyeztető szerződésszegések ellen.A francia felszólaláso,illetve bejelentést Követő vita sem mutatta az igazi egyhangúság kópét. A lengyel, a spanyol, a dán kiküldött többrendbeli kifogást emelt a tervezetben foglalt elgonaelások elien s ugy látszik,csaK a zárt = j tók mögött történt erőteljes rabé szélesen hoztak meg a vita utan kissé meglepetésszerűen ható egyhangú na táró za tot. Egyedül a dán megbizott fejezte ki távolmaradásával néma tiltakozását, a többiek igennel szavaztak,még Beck lengyel külügyminiszter is,akiben pedig a németek leginkább bíztak. ' Á,nagy faradsággal kiharcolt egyhangú határozat tehát kimondotta Németország elítélését önhatalmú cselekedetéért ás megalakította a pénzügyi és g zdasági rendszabályokat kidolgozó bi z o 11 ságo t, i..egvál a a z tv a ebbe , Naryarország Képviselőjét is.Mellékesen megjegyezve, ez utóbbi tény kéts égte len „bizonyító ka annak,hogy országunk nemzetközi tekintélye határozottén emelkedőben ven. A genfi ha tlrazat azonban egy Italán nem hozta . nyugvópontra üurópa kényes kérdését.A németek természetesen ós nem csodálhatc&n nem -karnak belenyugodni abba,hogy ők ...int vadloctak szerepeljenek a nemzetközi életben ás azok Ítéljenek Németország bün>ss5ge felett,akiket a német felfogá~ nagyobb mértékben tart bűnösnek a mai,bizony talán helyzet felidéz éréért, mint önmagát.Hiszen,; int ismeretes, Németország épen azzal okolta mag katonai egyenjogúságának önhatalmú visszaszerzését ós fegyverkezésének fokozását, hogy a versei 11 esi <

szerződést aláirt hatalmak nem:'" tettek eleget annak az ígéretüknek,hogy Németország kényszerítieg^vérzése utan ok is csökkentik fegyveres erejüket.ihelyett azonban a kötelezettséget vállalt hatalmak és rajtuk kívül Oroszország is egyre nrvelik haderejűket,veszélyeztetve ezzel Németország biztons-^gátiai-iv el szemben a német birodalom kénytelen hasonló lépéssel védekezni.A német felfogas tehát azokat tartja bűnösöknek.a kik esztendők óta folytatnak,meddő vitat a leszerelésről>de egyetlen embert sem bocsátanak el,egyetlen, ágyút,vagy repülőgépet sem semmisítenek meg*Az egymással élesen szembenálló sót nézeten a genfi "határozat sem..it sem enyiíi te tt ,sot sajnos,valószínűleg inkább még jocban elmérgesi te i .e az ellenteteket. Németország aáris bejelentette tiltakozását a határozat megalkotásában résztvevő nagyhétalmejcnál,hangoztatva zt,hogy mnes joguk nekik" bi rák ként fellépni s az egész határozatot ugy tekinti .,mint egy ujabb kísérletet a német nép ,m iga lázasára. Neme tor szag kitart eddigi politikája mellett s,annak,helyességéről valószínűleg rövidesen megkérdezi népét,S ismerve a német nép hangulatát, nem kétséges,hogy a népszavazás mi kép fog: dönteni. A helyzet tehát a genfi tanács-lés utan sem enyh ült .Ehhez ugy' látszik, több belátás, több megértés, több önzetlenség kellene, ami bői még ma is jJurópa nem egy államában sajnálatosan kevés van. J./Fi, ' . .