Hetikiadás, 1935. január-december

1935-01-15 / 2 [1521]

Kszckció Gombaraky Tádé. Irta:Igmándy Géze. - Telén még itt a honvédek között találom meg leginkább a helyemet. Csak érteném is a nyelvüket... h néáet szó alig érezhető szlávos keméygéggel kjpogott ki ajkai közül-. Kígyót hallgattunk rá. Csak a re jb'lyha szük csövén bömbölt, sipolt és jajongott le a Nemere,, a fedezékbe. A félhomályban óriássá nőtt az árnyéka, amint busa fejét előre ejtette az öklére, Talár, egy hónán ja lehetett, hogy közénk került. Valamelyik galíciai dragonyos ebedben jutott el a zászlósságig,de kisütötték róla,hogy megbízhatatlan. Hónaponként dobálták egyik alakulat -ból a másikba,mig végre nálunk kötött ki és ott is maradt* Lleinte tartózkodóan fogadtuk,de lassan felengedett az ellenszenv. Ebben meglehetősen nagy részem volt nekem is,mert egy fedezékben laktam vele és a végtelennek tetesző téli éjszakákat átbeszélgettük. Teljesen ismeretlen világot tárt fel előttem. A béke boldog éveiben,amikor mé

r

: az Osztrak-í'agyar Monarchia nagyhntalmiaágtnak dicsőségében sütkéreztünk,el sem tudtuk képzelni azt _a lelki keresztrefeszite t't séget.amiben iereno József egyik-másik alattvalója sínylődött. Izek közé tartozott'az én kecvesjTádé barátom. Az idő forgó kére] e már as? voncsa pt.z Gs bennem annak a Erakó-vidéki kis lengyel falunak sokmássalhangzós nevét,amelybe^ egy ködös februári nap belopta a kis Té'dét a nyugodt gazdag földi életbe.Ldesapja nagybirtokos volt,aki Bécsbe irogatott az Urak Feze üléseire. A nagytekintélyű ha'lkszavu ur olyan lelki csatákat vívott,hogy a SOK tépelődés már 30 éves korában odarajzolta a szeme szegletére azokat a_pókháiőszerü szarkalábakat,amelyek naponta mélyülnek és nincs olyan orvos,aki el tudná tüntetni nyomtalanul. - kdesenyóm birtoka Varsó közvetlen közelében van, a naryapam tehát oros2 álíamrigár volt. Ili meg osztrákok...! Nagyot sóhajtott és izmos öklével tehetetlenül beleütött a rajkályha ból kJ vörösödött félhomályba. Amikor így ei-el néztem Tádé okos nyílt arcát,ugyösszeszorította a fájdalom a szívom,hogy kapkodtam a fedezék nyirkos levegője után. Ebből a két mondatából értettem meg a bécsi Urak Eszébe járogató öregebb Gombarsky Tádé lelki csatéit.;.ert akkor a lengyel nemzetnek három császára is volt: Bécsben,BerlinbeO és f.zentpétervárott, -ce egyikért sem cobogott a szive. /Istenem, ha akkor ott az erdélyi havasok vakító teli fehérségében csak ugv sejtelemszerüen is felvillant volna előttem Trianon,talán az en könnyem" is kicsordult volna,amikor együtt búsultunk Tádéval,Lengyelország sorsán.../ m> ^ < - Az ezredes ur azt vetette a szememre,- sziszegte iade es agy görcsös á£gal piszkálgatta a rajkályhában a parazsat - hogy 14 hónapos^arcíári szolgálatom alatt még bronzérmet sem szereztem. Hát mondd meg őszintén, mi lelkesitsen,mi lobbantsa bennem lángra a virtust? Odaát az orosz seregben nésy első unokatestvérem szolgál... I

%

olc-tiz évvel ezelőtt mém^gyiitt játszottunk! A nővéremnek is oroszországi lengyel az ura... Hs őszintén latolgatod a sorsomat,lehetetlen,hogy ne nekem adj igazat. Ki tucja,mi lesz £enpyelországgal, he ti győztök és mi lesz,ha az antant marad felül? Két malomkő oroi bennünket... % „, A gyantás fenyőfa sercegve lobbant lángra es rot fénye rscsapodott Tádé arcára. J

Mennyi erő, folytott akarat és kirobbanásra váró tüz sugárzott la róla! - k lengyel és a masvar évszázadokon át kéz a kézben ;:árta az élet útját. A te szádnak nem keserű az ize,ha arra gondolsz,hogy mist ti is i derén érdekekért véreztek? uj * 1S ° _ lg beszéli erről testvér - fogtam meg a vallat szelioen. - Lrtelek -"mosolygott halk gúnnyal. - Hacoirósag... Latod,most is közös a g^^J^-fe^ a fedezék hitvány ajtaját, lehetetlen ŐBbéten sitóngva, zúgva,bömbölve markolt bele a Hosszuhavas merevkaru ^^5i:.eKjaj.ngó koronáiba ^ verekedhetne a ^.^al.^-biíkiznl! a természet haragjával is éé nem kellene szegyenkeznürm a magyar virtus láetán... /folyt.köv./ ~