Hetikiadás, 1935. január-december
1935-01-15 / 2 [1521]
/Gombarsky Tádé folytatása./ így váltogattuk a szót két télen. A harmadik elején azonban el kellett válnunk. Az általános európai zür—zsve rban Tádé ereszen megváltozott* A Piave partjáról vágtunk neki e bizonytalan ér szomorú útnak. Szinte lázban égett, i.llandóan nyugtalankodott. Ügy sietett,hogv kétszer' is leszálltunk a vonatról és gyalogosan baktattunk ezer veszedelem között észak felé. Tem sokat tudtunk, a világ folyásáról,de az én fejem mégis eoyre lejebb esett s mire átvergődtünk a magyar határon,már Tádé vigasztalgatott engem,holott nem is olyan régen még én iparkodtam lelket verni belé. - Fel a fejjel testvér! Felvirrad még a nap a magyar égen isi A lengyel mező langycs,éltető szele át fog csapni a Kárpátokon. Vigyázz, mert az orrodra lépsz,ha ennyire búsulsz. Ilég mók ra is vo 1 1 kedve,de amikor ez őszirózsás Buda-esten búcsúzásképpen megöleltük efymást és kifutott vele a kopott vonat,láttam,hogy titokban megtörölte a szemét. Ilit szaporázzam szót? A magyar élet la gyászosabb napjaiban,amikor még azt is titkolnunk kellett.hogy vérünket ontottuk a hazáért,felrémlett előttem Gombarsky Táoe. Elhatároztam,hogy felkeresem és ott húzódom meg nála az uj szabad hazában. írtam neki. Fem válaszolt. Tudtam a nővére cinét is. Az seri felelt. így mult el megint egy tél,amikor azonban^az újságok egyre többet foglalkoztak a lengyel szabad s-. g harccal, mberfeletti erővel birkóztak az orosz medvével. "Hányszor álmódtem Tádéval, a rettenthetetlen hőssel,aki diadalmas csaták élén küzd hazájáén. Faltam a hadi tudósításokat, de nem találkoztam a nevével. - Csak rem halt hősi halált? - riadozott bennem az aggodalom. Le a büszkeségen nem engedte,hogy az eredménytelen kísérletek után ismét irjak neki. Csigalassúsággal ballagtak a trianoni 'vek. :Yr-már elfelejtettem lefkedvesebb barátomat, amikor Bem anó budapesti temetésén a Nemzeti Tuzeum kertjében a nyakamba borult egy délceg lengyel ulánus százados. Amikor kibontakoztam öleléséből,akkor láttam,hogy Comoarsky Tádé. Tele volt a melle kitüntetéssel. - Az orosz kommunisták elleni harcokban kaptam - mondta lelkesen . - Ott vé re lengyel célért kockáztathatta az életéi a lengyel és látod, legendék"keletkeztek rólunk. Testvér! - mikor íogja meg a magyar a lengyel kezét?... A sport mint kenyérkereset. A háború után világszerte fellángolt a sportoló szenvedély. Az egyes országok egymással vetélkedve törtettek nagy áldozatok árán az elsőség felé. Ebből a késhegyig menő küzfielemből természetszerűen alakult.ki a professzionizmus,vagyis az a rendszer,amely a sportra legalkalmasabb ifjúnak gondtalan megélhetést biztosit csak azért,hogy tehetségével maradéktalanul a st)ortot,a versenyzést szolgálhassa. Nálunk iviagyarországon is jelentős gazdasági tényezővé valt a hivatásos labdarugók hatalmas tábora,mely különösen a nagyobb városok súlyos munkanélküliségét enyhíti s emellett közegészségi és nemzeti szempontból is fif-yelemremoltc,mert a sport erős,edzett testet és fegyelmezett lelket; követel. Ezek hijján nem érhető el számottevő eredmény• Mivel pedig napjainkban a közmondással ellentétben a jó bornak is kell cégér,amit reklámnak neveznek,tehát gondosan kell ügyelnünk arra,hogy a magyar csapatok ne rontsák el jó "hírnevüket külöldön,amikor igy téli időben nyakló nelKül halmozott mérkőzéssel keresik kenyerükéi. • Az Országos Testnevelési Tanács, a magyar sport felügyelő hato T sága ezért tartja számon a labdarugó csapatok portyázását_és ha azt veszi észre.hogy a fáradtság miatt tudásuknak nem megfelelő eredményt érnek el, kérlelhetetlenül hazarendeli őket még akkor is,ha ezzel pillanatnyilag meg is nehezíti megélhetésüket. Lz az egyetlen eszköz arra,hogy a nagy nemzete:'zi viaskodásban jól megállják a helyüket.
