Hetikiadás, 1935. január-december

1935-02-05 / 5 [1521]

A gyengébb szivüek másfél évtizede fogvacogva beszélnek a legközelebbi európai háború borzalmairól,különösen pedig a gáztr'leadásról. A képzelőtehetségnek tág tér jut ebben a kérdésben. Hajmeresztő kép tárulhat elénk, ha elgondoljuk,hogy szinte pillanatok alatt alárasztható a legnagyobb város is gyilkos gázzal,ami ellen talán egyáltalán nincs alapos védekezés,mert nem marad élő lény a nyomában. Dehát nem eszik olyan forrón a levest,mint ahogyan leveszik a tűzről. így vagyunk a hadigázzal is.ami rettenetes kétélű fegyver. Ugyanolyan borzalmas pusztitást okozhat a megtámadott fél is,mint a támadó,ami azután óvatosságra int,mert egyiknek sem lehet az a célja,hogy megölje a békés és ártatlan gyermekeket,asszonyokat és öregeket. A szakértők ma már nem is annyira a mérges gézben,mint magában a repülőgépben lát iát a legveszedelmesebb^egyvert. Lódig ugyanis a seregek felvonulása megless itotta az ellenségeskeeés megkezdését,volt idő meggondolni a döntő lépést,mig most a repülő szörnyetegek percek alatt okádják gyilkos tartalmuk? t. Az emberi ész

; találékonyság és bátorság olyan alkotások?,t teremt,? melyek ma féltve őrzött hrdititkok,de meglepetésként fognak hatni adott pillanatban* Minden ország tartogat ilyeneket, csrk mi eltiport,legyőzöttek állunk üres kézzel... A leszerelési tárgyalások veleje is a repülőgép körül forog; és csak másodsorban a tengeri hajók száma kőiül. Itt azután igen nehéz osztályozni,mert a kereskedelmi forgalomban szolgáló utas-gép minden nagyobb nehézség nélkül használható háborús fegyverként is. Annyi bizonyos,h-gy a legközelebbi háború sorsát nem a szárazföldi seregek döntik el,mint a múltban,ha nem a repülőgépek a levegőben,ahonnan gyorsan,pontos:n és fpképpen ereaményesen lehet harcolni.