Hetikiadás, 1935. január-december

1935-02-05 / 5 [1521]

S. J <U >.J 1 UUI ULCU. KJ 0 London s a magyar sors. Alig egy hónaipal léptük még csak tul az 1935 esztendő kezde* tét,máris megállapitbatjuk,hogy a nemzetközi politikának tavalyi mozgalmassá., gát még jóval felülmúló hoppok varnak' r*nk előrev-That ó eseményekkel és hirtelen jött meglepetésükkel t ar ki tva.Olyan eleven élet lüktet a diplomáciai megbeszélőseken,olyan serény munka folyik a nemzetközi tárgy-alóasztslck mel* lott,amilyenre példa még nem volt,s mind-mind azt hangoztat ja,hogy a béke' megszilárdításán fáradozik,a biztonságot akarja olyan szilárddá kié^it-;ni,' hegy évekre,sőt évtizedekre nyugodt lehessen az emberiség a háború rémétől, #8 mégis ott tartunk ennyi fcaago s buzgőlkodás ellenére is,hogy nem tudjuk, mit hoz a holnap,Mert a béke biztonsága annyi nemzetközi egyezmény után is , még mindig osak óhaj,mil iók vágya és reménysége,amit nem tudott még való* aággá tenni az esztendők munkájának eddigi eredményét jelző egyezmény-sorezatt Nom tudja valósággá tenni,mert osak hatalmi osfpo-tosul^ sokat hozott,^urőpa hol egyik,hol másik részében állitott egymás mellé három-négy o rszágot, volt közöttük olyan is,amely egy-két esztendő muljfa már a másik szövetkezéshez t»rsult,de olyan alap nem tudott létre jönni,amely magában foglalhatta volna legalább is Európának minden jelentős államai,A béke biztonsága a az ennek létrejöttéhez szükséges kölcsönös engedmények nyújtása eddig osak szólam maradt, a belső tartalom még ig-n cekóly. Ez a helyzet a külpolitikai tárgyalások lagujabb állomása, London után is,Nem jelenti ez a magállat)itá s az angol és franeia államférfiak munkájának lebecsülésé t, csupán arra kivan rámuts tni ,hogy mennyire az elméletek területén mozog a tevékenységük és a gvakorlati élet nehézségeinek leküzdésére erejük még kevésnek bizonyult,Ketyegtélen ugyan,hogy különösen a francia diplomácia eleven tevékenységet fejt ki,hiszen alig halt még el a ' római tárgyalás visszhangja,s máris a londoni tanácskozás beszéltet magáról, mégis ez az olevenség nem jelenti, egyúttal azt,hogy most már nagyabb lá-á» történt a világbéke felé,Nem jel ÜQ ti, mórt ez is csak részleges megállapodás, amelyhez ki tudja, onatlakoznak-e majd mnsok, s elsősorban nagyon kardé ses,nogy osatlakozik-e a legközvetlenebbrl érdekelt Németország, Londonban ugyanis jórészt Németországról határoztak,de a németeket nem teljesen megnyugtató formában.Mint már tübbizben most is kijelentették, hogy haj landók hozzájárulni a német egyenjogusághoz,de ezt feltételek hez sz ábták.Mégp edig továbbra is fenn kell tartani a fegyvertelen E«Jna-zónát, általános leszerelési egyezményt kell létrehozni és Németországnak vissza kell térnie a Né 'szővetségbe,A németek ezzel szemben előbb azt Várják,hogy a nemzetek sorában való egyenlőségük elismerésére és főleg gyakorlati keresztülvitelére legalább is az eddigieknél határozottabb biztosítékot kapjanak,A határozatlan Ígéretekből már eleget kaptak,S bár Berlin hangulata nem enged még visszautasításra következtetni,a csatlakozást mindenesetre függőben tartr ja annak kiderültéig ,h^gy az eddig nyilvánosságra kerülteken túlmenően hajlandók-e tekintetbe venni jogos igényeit, A német kérdés azonban bennünket inkább osak közvetve érdekel. Sokkal fontosabb számunkra az,hogy a római és londoni megbeszélések milyen hatíst fognak gyakorolni Középeurőpára s Itt is elsősorban Magyarország jövőjének alakulására.Mert az emiitett tanácskozások után lehet ,hpgy igen rövidesen sor kerül arra is,hogy a Lunavőlgy államai szintén leüljenek a tárgyaiéasztal mellé, s amennyire lehetséges rendbehozzák azt.anit Trianon rombolt,S mint azt Gömbös Gyula miniszterelnök is kijelentette- lehet,hogy ezeken a tárgyalásokon talán évtizedekre dől el M

ag^rorsz ág sorsa.Sorsunk kedvezővététele nedig saját megfeszített munkánkat is igénybe veszi és szemünk előtt kell tartani,hogy különösen három főkéróés van ,amelyből engednünk nem szabad, ha ki akarunk emelkedni mai nehéz helyzetünkből. Fen szabad feladnunk a revíziós Igénye lneket,mindig f Így, lemmel kell kisárnünk az ideiglenes határokon tul maradt testvéreink helvzetét és ragaszkodnunk kell a mi egyenjogu?águnk megadásához is. S hogy pedig e három főkérdésbÖl élő valóság váljon,ne legyen széthúzás közöttünk,mert a pártoskodás m^r em egy nemzet sir ját ásta'meg. Egy «rSl ás egy akarat hevitsen minden magyart,mert enélkül nem lehet siker, nem jöhetnek el a boldogabb idők.