Hetikiadás, 1935. január-december

1935-10-08 / 40 [1521]

OöWitaOSLEVÉÉIW Orsika balsejtelme

i. KtaMkaiáo Irtat- Kisigmándy G-óza. Az őszi napsütésben mar félelmetes hosszusuguremegnÖv ekedet t az árnyék ós a gesztesi vár kicsi

r

kézett falán cak' egy hóna szárnyú gólya nszegetettmeglencsósedett szemnél üél felé,de Anaklét fráterről még mindig nem érkezett hir. - Majd hazasegíti a Szűz Anya - vigasztalta Zamory Imre kapitán ur felesége Borsi kát, aki órákig elnézett mozdul &lan szemmel maga elé. - Mgsagiti a Szűz Anya - suttogta szinte gépiesen ós,rajongó hittel,bár amikor^csak a csend vigyázott a várra ós kisérteties zajjá dagadt az őrök nyugodt lépése,a lelke legfenekán felkereste régi tanyáját Mohamed hite ós a marhahólyag ablakon doboló szól zugáéiból mintha örökké ezt az egy mondatot hallana ki: Fatime meggyaláztál g gyaur magyarral,én is meggyalázlak.. ,A folyósón pengett a virrasztó huszár sarkanytyuja a'türhelyen is pislogott meg & parázs, igy azután elgendő volt egy keresztvetés arra,hogy eltdniek a rossz látomás. No meg Mfcheller *'erkó hadnagy minden éjszakát ott töltött a nagykapu sza káli szári tónak csúfolt bolt;?, tos f oly ó sójába n, igy hát meg nyugodha-tott a volt budai basa kereszténnyé lett menyasszony leánya. - Gryöngyvirágom, Orsikám - mondotta Halottak napján ierkó ebid utan- mit szólnál,na átüzenhék Tatára ós onnan kérnénk papot,aki összeadna ben

k nünket? - Ne neheztelj rám Ferkó - futotta be a könny fekete gyémántragyogásu szemét - amiért kimondom az első nem-et. Ugy e,megértész?... Ferkó bólintőtt,mire a szép leány igy folytatta: - Anaklét fráternek köszönhetlek téged - pirult el a füle tövóig;-mert hasztalan hánysz lest a budai basának, soha sem ejtesz bennünket rabul,ha nem segit & jó fráter. - Ig. Zf gyöngyöm - mosolygott a tőrök OK reme- az én Karaom mellé kellett a fráter csavarosésze. Zdmory Imre ka£it..ny urnák is ez volt a vélemény^ sőt még & faegének is es mint aféle fehérnép egyszeribe a nyelve hegyére lökte a gondola tát: - Ugy ,ugy Orsiktar;! ne nagyd mellőzni Aneklétot. - HXtha nem is él mar!?- jajdult fel, Orsika ós kibuggyant könynyeit a ka pi tan ynó vállán & ruha itta fel nagy mohón. A két' férfi alatt megroppant a Kemény pad. Ilyen egyenesen rógegyikük se mondta ki a lelkük mélyén rágódó fajdalmát, A kapitány a keze hátáv 1 idegesen törölte Kétfelé a bajuszát, talán azért,hogy nagyobb utja legyen komoly szavának. - Anaklét fráter él. Szent meggyoződósem,hogynem pusztult el. - Ha meg,ne adja az Isten, mar nemláthatjuk többel - toldotta meg Ferkó ráncbas: aladt homloKkal- akkor biztosan t

üzent volna. - 2z az igazság - erősítette meg Zámoryné és gyengéden babusgatta az árva menyasszonyt. - Nyugodjál meg kincsem - nyúlt a keze után Ferkó. - De mar kilencedik hónapja nem tudjuk, ..él-e,hal-e!zokogta Orsika. 3rre sziltan megint nem lehetett felelni,mert az egész vár népe hetek óta a ferences barátról beszilt és az egyszerű vitézeknek is feltűnt, hogy nem látták a tel óta. Megjön biztosan - nyögte ki Ferkó szinte izzadva - hiszen megÍgérte,hogy beszél az édesapáddal. + " . -,1)0 ha eltették láb alól mi na a Kettőt!- buggyant ki Orsikából a fájdalmas sejtés. - kind a kettőt? -^.rmogte a kj it-iny,aki évtizedes töprengése: alatt,amiKor szüntelen a végvári élet ezer nyoiionusagat forgatta elméjében, mar inkább az osztó né re, mint az eszére hallgatott. Fej bevágta a leány zokogasbafulladt panasza. /folyt.kov./