Hetikiadás, 1935. január-december

1935-09-17 / 37 [1521]

Szüret* Valamikor vidám nótázás,napokig tartó jókedv,atyafiságos eszem-iszom, hejehuja.rokoni látogatás,nyárson sült ebéd és vaosora,haragosok kibékülése és uj szerelmek fellobbanása jutott az ember e 'zébe,ha olvasta,vagy pedig hallotta ezt a szót.mint régi kedves álom,ugy kisért most is a szüret,amely ősi idők óta a bőségnek és barátságnak volt az ünnepe. Volti-.. ^ert mint annyi más,ez is megváltozott a huszadik század második évtizedében,amikor uj külsőt akasztottak a világ nyakába és ezzel mintha kicserélték volna a lelkeket is.Amikor még nagy volt az országunk és nem nagyin néztük,hogy a földünk terméséből k'nek kanyarítottunk le egy-egy karéj foszlós:, illatos,lágy kenyeret,a szüreti vigasságra me'hívás nélkül is bekkukkarihatott akárki fia. .Senki se kérdezte,honnan jött és hová megy?Ha tisztességes gúnyája volt,ha csínján tudott bánni a szóval es mértéket tartott az italban,no meg a táncban is megállta helyét,odatelepedhetett közénk bátran.Családtagként búcsúzhatott a vidámlakás végén és napok-hetek multán csak véletlenül ha szó esett róla^ mint ismeretlen rokonról./De előfordult nem is egyszer, hogy a leány szoba hófehér csendjét és nyugalmát zavarta meg az ilyen kedves szüretelő,akii azután a szive kén szeritett vissza a családba./ ^ert abban a jó boldog békevilágban nemcsak a pénzünk és kenyerünk,hanem a bizalmunk is nagyobb,ma jdnem határtalan volt. Jutott mindenkinek és mindenre.Aki tiszteletben tartotta a társadalmi szokásokat .ner, kopott fel az álla .A kicsinyesség és zsugoriság éppen ugy beleütközött a társadalmi szokásokba.mint - Uram brcsass! - a vendég udvariatlan fogadása .Akkor a szüretelő gazdák legnagyobb része nem azt számitgoita,hogy menyi mustot és bort fog eladni és mekkora lesz az^ára?Ellenben azért csináltatta a hordót,hogy elegendő bora legyen a család és ismerősök használatára,Aki ilyen kedélyesen és atyafíságosan gondolkodott, csak természetes', hooy ki akarta elégíteni a szüretelők" minden ki vánságótjamire igy nyárutóján vagy az ősz kezdetén volt a legkedvezőbb az alkalom,amikor a nagy nyári mm ka-aratás, takarodás és cséplés - fáradalma utón lelkiismeretfurdalás nélkül mindenki kitombolhatta magát. A bőség és barátság napja a gond és megélhetés nap iává váltózott.Ma mór éopen olyan foghlkozási ág a szőlőtermelés és borkészítés,mint a földmivelés többi része.A trianoni magyarság pénzt,helyerebben valutát kénytelen kifacsarni mindenből,hogy könnyebbé tegye napjait. Igy lett a szüret is verejtékező robot,melynek régi családias meghittségét ugy-ahogy iparkodunk megőrizni, mert még magunk között is szégyenkezünk,hogy szegényebbek lettünk egy kedves hagyománnyal és legalább a külsőségeket szeretnénk átmenteni a sivár jelenbe. Sajnos,a Jó szándék csak szándék maradt.Mit szólnának az egykori szíves házigazdák,ha feljöhetnének sírjukból és megláthatnák a mai szüretelőket? Kényes helyzet lenne mindenképpen,mert annyi nép lepi el egyik-másik szerencsésebb bortermelő vidéket,hogy most igazán le tartolnak mindent és üresen marad a hűvös pincében pókhálósodé hordó.A vásári zaj,a magyar fülnek idegen és közénk erőszakolt zene hangossága is a váltózott • világot harsogja,ami abban nyilvánul meg legjobban,hogy ebben a modern vendégségben ki-ki a maga vendége,ami csak ugy képzelhető el,h y a filléres gyors utasai atyafiságos meghívás nélkül szüretelnek,de ki kell fizetniük minden fürt szőlőt,amit a szedők eléjük tesznek. A huszadik század szülötte természetesnek tar'ja a szüretnek ezt a^tömeges voltát és csak mi öregebbek húzzuk összébb a mellünkön a kabátot.Senki sem veheti tőlünk rossznéven,hiszen elhallgatott az idő felettünk és igy szüretéjt már őszi szelek fújnak...Ha feltámaszthatnánk a régi magyar szüretet és a régi házigazdákat,akkor fujhatna a legsikongóbb és legfogassabb szél is^még se borzonganánk meg,mert az atyafiságos eszem-iszom,a hejehuja,a cigány nótája, a szedők dala és uj szerelmek lobbanása ugy átmelegítene bennünket,hogy gondtalanul átmulatnánk az ősi idők bőségének és barátságénak ünnepét.