Hetikiadás, 1935. január-december

1935-07-30 / 30 [1521]

^Leshányás folytatása./ liert szinte patakzott le az égből a sziporkázó meleg és a mögöttük haladó két nő is titokban meg-meg lebbentette az arcóra boruló fátylat. Két csausz mutatta az utat,a másik négy meg kissé elmaradva izzadt gondtalanul. Ebben a nagy elernyedfeégben csak a gesztesi legények figyeltek hiuzként s mégegyszer megtapogatták a kardjukat,megigazítottak a süvegüket, hogy ne legyen bajJha tettre kerül a sor. Hej bizony, sek koplalás és rengeteg nélkülözés "végét jelenti, ha sikerül elcsípni ezt a társaságot. Lesz váltság dii bőven. Ilyen szerencse minden 100 évben egyszer ha adódik. Csak sikerülne! Amig igy forgatták egyik gondolatot a másik még ki -se hült ágyában,éktelen vaddisznó röfögés és velőtrázó hörgés hasított bele a tikkadt csendbe. Valaki törökül jajgatott és szinte azt lehetett hinni,hogy már húzza is lefelé a hetedik menyorszagból Allahot,hogy segítsen rajta. A törökök éopen akkor ettek oda,amikor a szerencsétlen dervis véres rongyaiban kirohant a fák közül és eltorzult arccal ott fetrengett a fűben-. A 10 török lovas köréje sereglett^kettő le is ugrott a nyeregből, hogy segítsen rajta.sőt még a szikár fehérvári bég is átvetette hosszú lábát a kápén és letérőéit az óbé-ató mellé. Huj huj hajrá!! - csattant fel a fák mögül és a kilenc gesztesi vitéz ugy csapott rá a megriadt csapatra,akár az olajozott istennyila. kire észbekaphattak volna,a dervis csontos ökle ugy orron sújtotta az iro:almas szívű béget,hogy hanyatt esve égnek állt mindkét lá ba,a következő pillanatban pedig a budai basa ugy ledőlt a nyeregből, mintha telt hordó csúszott volna le a szekérről,pedig csak Anaklet fráter kapta el egyik bokáját és hajította át a 1 ó másik oldalára. Nem sebesült meg senki se,vér se hullott.,azt se tudták, vér-e,vagy nedig más valami az a pirosság,ami az ármányos eszű barátot ugy eléktelenitette-jhogy még a szülő édesanyja is megtagadná,ha látná. De ekkor már a 8 török Keze hátul szépen oda vnlt. kötözve a nyeregkápáhpz. Csak a két nőhöz nem nyúltak egy ujjal se., ierkó odaugratotf eléjük., tisztességtudóan megemelte a süvegét és csak ennyit mondott.: - Ne féljenek,mi magyarok vagyunk. Azután intett az embereinek és megindultak G-esztes felé* - Az Isten megsegített - sóhajtotta, - Talán még sok is a budai basa, meg a fehérvári bég egycsapásra. Le mit szól ehhez a bécsi király?!»,. , A fák közül elmosódva szűrődött odáig a szélkiáltó madár vidám vijjogása,ami azt jelentette,hogy Anaklét fráter megint uj leshányéson töri a fejét és igy búcsúzik a gesztesi lepényektől.. •-Névmagyarosítás. v.Eerbszt Géza,lapunk belső munkatársa,akinek szépirodalmi müvei Igmándy Géza névvel jelentek meg, most a belügyminiszter engedélyével családi nevét Kisigmándy-ra változtatta, 4-£ülkg£eskecelmi_hiy öőmetországi_eladási_árát._ A biborh ere magkivi tel lebonyolítása terén még nem jött létre megállapodás az illetékes német körökkel,amelyekgátvételi árakat túlságosan alacsonyan szabták meg. A magyar Külkereskedelmi.Hivatal az eladási^árat most német határparitásban 50 márkában állapította meg és ezzel megakadályozta, hogy pillanatnyi túlkínálat hatása alatt a termelők szempontjából elfogadhatatlan exportárak alakuljanak ki. Ezzel az intézkedésééi a kormány egymilliós veszteségtől óvta meg a magyar mezőgazdaságot-^dcig ugyan is^400 vagon biborheremag külföldi értékesítéséről volt szó,s ezért a mennyiségért az árajánlatokban szerepelt 30-35 pengő helyett átlag 50-57 peng*t

w

sikerült a termelőknek bír-tositani. Remélhető,hogy ezután a folyamatban lévő hivatalos