Hetikiadás, 1935. január-december

1935-07-30 / 30 [1521]

0RS7 taos i.EVÉLTA* Leshányás. Irta: Kis íínmancy Geza. A Virrasztó csillag még ott didergett az augusztusi égen,amikor tialksm csikordulva megnyilt a gesztesi vár vaspántos kapuja és a derengő félhomáiyban kilenc lovas ugy belefúródott a pihegő erdőbe,akár a kilőtt nyil a dermedten váró ellenségre. í.hicheller Ferkó,a nyargaló vitézek ifjú hadnagya jól kioktatta embereit. Árnyékként surrantak az alig járható ösvén eken és kényes paripáik még akkor sem horkantottak,amikor riadt .vaddisznó család röffent meg mellettük. I.Iár csattogott ö ma dárdai,már habosra ragyogta a nap a lovuk kan** tárja nyerge körül a szart,amikor megálltak; 1 - kicsinyét pihenünk >- mondta a hadnagy csendes szóval. - Hadd faljon a ló valamit. Itt az a forrás is. Azután ne feledjétek,hogy nekünk rab kell,hogy a váltság díjból felruházkodhassink,mert nem küld pénzt a bécsi király. Ne a fejét,hanem inkább a lábát,hogy ne szaladhasson el. Azután csend legyen,akár az apátok temetésén. A nyolc kemény huszár rábólinteót. Talán már delelt a nap is,amikor lépésre fogták a lovat. Ferkó éles füle daru krugatásra lett figyelmes. Háromszor felelt rá rigófüttyei, egyszer meg a szélkiáltó maaár jajongó han jávai< Kis idő multával vidám rácán kaka tolás gurgulázott feléjük repeső örömmel. - Helyt vagyunk - szaladt ki a sz jén és máris leugrétt a nyeregből. Leszállhattok... A lovak harsogva rágták a füvet.a hadnagy pedig a szélkiáltó madár füttyével matatta az irányt a közeledő fác; n ka ka tolásnak, amig ki nem bontakozott a bozótosból egy várnyadt, szakállas, bajuszos vénember. Bizonytalan szinü kopott gúnya lötyögött rajta,saru kattogott a talpán és turbánszerüen tekergőzött a fején valami ing féle rongy* A legények bajusza alatt mosolygás futkározott mialatt hadnagyuk barátságosan megrázta a jövevény kezét. - Isten, Isten] - köszöntötték e ymást és összedugták a fejüket. Ugyancsak csendesre fogták a szót, de ami or végeztek,Ferkó a le ;ény ek felé fordult. - Anaklét fráter azt monc ja, jó helyen járunk. Alig két-három nyillövésre lehetnek erre délkeletnek. A fehérvári bég vadászgat a budai basával. Hat emberük vagyon,meg két fehérnép. Nyolccal megbirnnk uri mód. - Adjatok e-.y ital vizet - szólalt meg a tanát,mire 9 kulacsot is nyújtottak feléje. - köszönöm. Vagyon-e bor valamelyikben? - Nekünk csak vizre futja fráter - incselkedett a hadnagy -de azért csak az enyémből igyál. A pap kitekerte a kulacs nyakát,kiloccsantott belőle a füre és kortyokban ivott. - Sose apassza ki az Ur a forrásodat - adta vissza hunyorgatva és a keze hátával két felé törölte vörhenyeges bajuszát. - káris vérré vált bennem. No de lássunk azután,amiből élünk!... A legények hátratett kezükben a kantárszárral körülállták a barátot és ugy lestek minden suttcgó szavát .mintha a szószéken magvaráznák a szent igéket. Mert a végvári vitézek között lenenöás hire volt ennek az egyszerű franciskánus barátnak,akinek olyan csavaros volt az esze, és akkora ero szorult keszeg testébe,hogy eddig még nem talált emberére .pedig már bejárta az egész török hódoltságot. Lém,most is itt a szemük láttára alakult át pillanatok alatt kolduló dervissé és amikor röviden,de mégis apróié zosan elo adta pokoli tervét,a marcona lovasok közül nem egy hangos kacagásra fakadt. - Nyughassatok hé! - csitította őket,de mire elhallgattak volna,már eltűnt a bokrok között. , .. liieheller Ferkó hadnagy is hamarosan eligazította az embereit. Felugráltak a nyeregbe és szétrebbentek. Nemsokára ott bujkált a fák között a fácánkaka tol ás, majd meg a szélkiáltó madár éles ja iongésa ,ami azt jelentette, hogy jönnek a törökök. Ferkóék azonban nem mozdultak ki biztos helyükről, igy azután azt is csak a barát láthatta,hogy a rekkenő hőségben hosszú szarra eresztve és a legyekkel hadakozva 10 lovas közeledik az utszerü keskeny tisztáson. A két nagyúr még a szent turbánt is leve tte, amikor árnyékosabb fa alá értek és ugy törölgette gyöngyöző homlokát, /folyt.köv./