Hetikiadás, 1934. január-december

1934-11-27 / 47 [1520]

BANYAI CONTRA MANYAI ' A .•......... eredeti tárcája A cim ne tévesszen meg senkit. Ne higyjék, hogy valamilyen jogi bonyadalom rejlik mögötte, "bár következményeiben talán még mélyrehatóbb volt, mint egy szenzációs bűnügy és - nem hiányoznak belőle a vérfagyasztó epizódok sem. ^Mielőtt azonban elmondanám a Bányai contra Monyai esetet, előbb bemutatom a két főhőst. Bányai foglalkozásra nézve az egyik vidéki középiskola mélabús matematikatanára, - Mányai pedig ugyanennek az Iskolának hatodikos diákja. Kányái papája a környék legnagyobb pénzintézetének teljhatalmú vezérigazgatója, és - fiára való tekintettel - a tanári karnak önzetlen barátja. Hogy az eset lélektani rejtélyeinek mélyére lássunk, el kell még mondanom, hogy Bányainak van egy fia, aki épp most fejezi be tanulmányait a kereskedelmi akadémián. A tanár ur szeretné, ha fia az oklevél birtokában Kányái bankjánál helyezkedhetnék el. Éppen ezért a legbensőbb barátság fűzi Kányáihoz és a csütörtöki fogadónapokon állandó vendég. Mányai Bandit ugy dédelgeti, mintha a saját fia volna. Többi diákjával szemben Bandit még most is tegezi és mindent elnéz neki. Bandi is inkább ugy tekinti Bányait,mint a család bizalmas barátját és - valljuk meg - kissé sokat enged meg magának a szigorú számtanárral szemben. Egyik koraőszi álmos délután Bányai tanár ur éppen a mult evi anyagot ismételgette. Javában magyarázta a másodfokú egyenleteket két ismeretlennel,^ amikor észrevette,hogy Kányáit jobban érdeklik a templom tornya körül röpködő galambok, mint az ikszek és ipszilonok. Bányai abbahagyta a magyarázatot.mintha alkalmat akarna adni Bandinak,hogy magába szálljon és figyelmét^ujból az egyenleteknek szentelje. A fiu azonban annyira elmerült a galambok nézésébe,hogy a hirtelen beállott csend sem téritette észhez. Kost történt aztán az a hátborzongató esemény, melyet az egykorú diákok még az érettségi után is "Bányai contra Kányái" esetként emlegettek. Bányai tanár ur ugyanis megunta a jóakaratú várakozást. Némi epes gúnnyal rászólt Bandi urfira: - Mi az, Kányái?!...Hol kalandoznak a gondolataid?^Talán bizony az őserdőbe képzeled magad és négykezü fajrokonaiddal mászkálsz a fákon?!... - Igenis, tanár ur! - vágott vissza Bandi gondolkodás nélkül - Éppen most találkoztam tanár úrral egy kenyérfa tetején!... Valamennyiünkben elhűlt a vér. Azt vártuk, hogy most menten lecsap a mennydörgős istennyila! Dermedt, halotti néma csend ülte meg az egész hatodik osztályt Csak az utolsó padrk egyikében hallatszott egy kis elfojtott vihogás. Bányai egy percig üveges szemmel bámult Bandira, nyakig elvörösödött és ugy láttuk, mintha levegő után kapkodott volna. - Kost menten vége lesz a világnak!... - gondolta az egész osztály. De nem! Bányai lassan a tábla felé fordult, újból felemelte a krétát és kissé remegő hangrr. folytatta a megkezdett magyarázatot: - Aiksznégyzet plusz béipszilon... Ennek a számtanórának sehogy sem akart vége szakadni. Titokban mindenki az órát nézte s a kedélyek csak akkor engedtek fel némileg, amikor végre megszólalt a csengő s haza mehettünk. A legközelebbi számtanórára bányai ugy jött be, olyan komolyan, mondhatnám komoran, mint a halottbemondó. Szótlanul ment fel a katedrára, méltóságteljesen leült az asztalhoz és vésztjósló tekintettel a szemében a következő szózatot intézta a drukktól sápadt hatodik osztályhoz: - Van ebben az osztályban egy pernahajder, aki megfeledkezett a tanárja iránti köteles tiszteletről...Olyan hangon beszélt velem,amelyet senki sem tűrne el.. Más^tanár^kidobta volna...igenis,kirúgta volna...Csak az én elnézésemnek...igenis az én határtalan jóindulatomnak köszönheti, hogy még mindig itt ül!...Pedig az ilyen pernahajder^nem érdemel kíméletet!...De a szemtelenség nem fog rajtam... igenis, lepereg rólam!...Rám nézve ez a pernahajder többé nem létezik!... Akár itt ül.^akar nem, az teljesen mindegy!...Nem veszem észre sem a jelenlétét, sem a hiányát!...Ez a pernahajder ezentúl az én szememben csak levegő!...Igenis csak levegő!...Kost pedig folytassuk a másodfokú egyenleteket!... Ettőlfogva Mányai Bandi tényleg nem létezett Bányai előtt. Sohasem hivta fel sohasem kérdezett tőle semmit.Minthogy azonban létezését eltagadni mégsem lehetett es osztályzatot mégis csak kellett kapnia,Bányai kénytelen volt meggyőződni arról, hogy Manyai mit tud. Ez a következő módon történt-