Hetikiadás, 1934. január-december
1934-11-27 / 47 [1520]
sz. 1934. nov. 27. K-«etaó 4. cldal . /: "Bányai contra Mányai". Folytatás:/ Mányai Bandi szomszédja az osztály legjobb tanulója volt. Nyékinek hivták. Az 5 kötelessége volt, hogy hetenként egyszer kikérdezze a számtani tudományokhói s az eredményről he kellett számolnia. - Nyéki! - kérdezte tőle Bányai - Kikérdezte a szomszédját? - Igenis, tanár ur! - Tudott valamit? - Tudott! - A házi feladatai rendben vannak? - Rendben! - Milyen tudásfokot árult el? - Egykettedet érdemel! Olyankor, amikor Nyéki egyes feleletről számolt be, Bányai mindig alkudozni kezdett, de végül mindig azt a kalkulust irta be, amelyet Nyéki bemondott. Igy ment ez hónapokon keresztül. Előfordult, hogy Mányai nem figyelt. Ilyenkor Bányai Nyékinek szólt: - Nyéki, mondja meg a szomszédjának, hogy figyeljen! Erre Nyéki Bandihoz fordult: - Bandi, azt üzeni a tanár ur, hogy figyelj! - Mondd meg a tanár urnák, hogy figyelek! ,Ez a közvetitett beszélgetés természetesen az egész osztály fülehallatára történt. Kezdetben nagyon mulattak rajta a diákok,de utóbb megszokták, sőt egész természetesnek találták. Elmúlt a félévi értesítő, sőt a húsvéti vakáció is és veszedelmesen közeledett az év vége. Bányai fiát is már csak néhány hét választotta el a diplomától s az öreg Bányai gondjai megsokasodtak.A hatalmas bankvezérrel mégsem lehetett ujjat húzni,mert a fiu könnyen kieshet a remélt állásból. Bányai sokat töprengett azon, hogy mit tegyen. Végül is egészen szokatlan lépésre szánta el magát. Amikor az egyik tizpercben a gyerekek kint sétáltak a folyosón,szokatlan látványnak lettek tanul. A fiuk izgatottan suttogtak egymás közt: - Nézd, Banyai raagáhcz inti Mányait!... - Ejha! Milyen barátságosan beszélgetnek! - Mi történhetett kettejük között?... Az történt, hogy Bányai odaintette Bandit magához. - Te Mányai,- kezdte - nem gondolnád, hogy ideje volna elásni a harci bárdot?. .. Bandit nagyon meghatotta a tanári leereszkedés és 3ürü pislogás közt felelt: - De igen, tanár ur!...Én is gondoltam már...Végeredményében én sohasem ha-' ragudtam a tanár úrra!... - Hát jó! Felejtsük el a multat ,és legyünk a régi jó barátok! - Ahogy parancsolja, tanár ur! án már régen szerettem volna bocsánatot kérni, de mindig attól féltem, hogy olyan nagy sértés után... ~>ÍÍ\A 61 7 vá & ott közbe Bányai - Ne is beszéljünk róla!...Mit csinál az édesapád? Mar nehany hónapja nem láttam. - Jól van. Most is csütörtökön van a fogadó napja...Azt hiszem örülni fos. ha a tanár urat megint a vendégei közt üdvözölheti' ' T.^^fr r e T kÍ SZeme el 5 U feltünt W békés íróasztal, telerakva óriási üzlet^S^!?' 1 ;, 2 ,^ 2 ^ 1 ? lot í e ^ fiatalember görnyed, szorgalmas munkába temetkezve...Az 0 fia!...Kisse elfogódva válaszolt Bandinak: egészes™ tulsokan... Talán én is elmegyek... Igenis , Éin^v'Ó^SwS a Pé í er ? S Pálna P i Te Deum áhítatos hangjai diadalmasan telosenJít^í 6 ^^ 1 ' ? Pl ° m ^PO^Ja M a *v, Bányai tanár ur is hálafohászt ZÍr í t Z Ee ?? F r 7 na3c ' mert teljesült a kívánsága. . .A fia már e^v hete ott ül «. nagy bank egyik íróasztala mellett...Az igazságnak tartozom azzal a Vi!»?I«*2Í sel, hogy obben az érdem oroszlánrésze i^ai Bandit tlll . közben1árác-« np-vin t,i„\ „ ü j\ 7** tanait illeti, mert az 0 hathatós AUíuenjaruoa ne^jcui talán sohasem sikerült volna... ...alvégre, valamivel csak ki kellett engesztelnie a megsértett világrendet! - PÉCSI KÁROLY -
