Hetikiadás, 1934. január-december
1934-11-13 / 46 [1520]
Heti kiadás o 0 < sz. 1934. nov. 13. ORs ^ K G ^fc.^ldal. E GY CSÓK, MEG MÉG EGY. ^ '"• te ' 6 A eredeti tárcája A meleg tavaszi napsugár kicsalta a gyerekeket a kertbe. Egész délután szépe eljátszadoztak, még felügyelni sem kellett rájuk. Uzsonnatájt előkerültek a i^amá a kávéval, vajas kenyérrel s a gyerekek ott ették meg, ahol éppen ráj\ik találtak. Laci, a kis tökmag - alig látszott ki a földbői - egyik bokor tövébe huzódv várta a kakaót, mialatt Ilike, Laciék tőmzomszédjának fél tenyérnyivel rnég kis^b leánykája, csendes elmerültségben majszolgatta vajaskenyerének maradványait. Lac mamája szeretettel nyújtotta fiacskájának az uzsonnát. A ma ma: Tessék, Lacika, itt a jó kakaó és a tejes kalács! Lajikaj_/erélyesen/: Nem tellí X mama /csodálkozva/: Mi nem kell? Le clk a: A cuna öjeg tejesz kalác!...Nem teli! A mama: Ejnye, Lacika, mi ütött veled? Hiszen neked sütöttük! Lacika /határozottan/: Netem vajasz tenéj teli! A mama: Lacika! Ne légy komisz! Nam adhatok vajas kenyeret, mert elfogyott a vaj! Tessék megenni a tejes kalácsot! Lacika: Vajasz tenejet atajot! A mama /bosszúsan/: Hát csak akarj! Vajas kenyér nincs! Elfogyott!...gdlönb is tudh&tn'ád,hogy ezt a szót: akarom, én nem ismerem! Lacika /csökönyösen/: Vajasz tenejet atajot! A mama /fogytán a türelme/: Ha nem kell a tejes kalács, nem kapsz mást sem! Adta rossz kölyke!...Majd leszoktatlak a komiszkodásról!...Vagy megeszed a tejes kalácsot, vagy nem kapsz semmit! Válassz!... A tetejébe még meg is verlek!... Lacika /sirásra görbülő szájjal/: Nem...teli...a tejesz...talác!...Vajasz.. tenéj...teli!... A gyerek mamáját erre már végkép elhagyta a béketűrés. Megfogta kis csemete jét, kettőt-hármat /nem tulnagyot/ rápacskolt, és a kakaóval.kaláccsal együtt szépen visszament a házba. A fiúcska veszve látta a jó uzsonna reményét, keserve sírásban tört ki. Ilike tágranyilt szemmel figyelte az eseményeket. Hároméves szivecskéjét heves lázongás hozta gyors mozgásba a vélt sérelem láttára.Nagyon megsajnálta a kis pajtást s felébredt benne az örök nő. Odahúzódott Lacikához.Lelkének meleg részvétével szerette volna megvigasztalni s a kezében tartott vajaskenyér maradványt félénken odanyújtotta. , Ilik e: Ne sijj,Lacika, neked adom a vajas kényejenét! f ; <wr Lacika , /eltolja a kenyérkét és csak a távolodó anyja után néz.A sir ás csiálci rázza a törékeny gyerektestet/: Nem...teli...semmi!...Anukát atajom!...Anuka!... Ilike /tanácstalanul mered maga elé.Nem tudja,mivel vigasztalhatná meg a siró gyereket.Gyengéden megsimogatja a fiu selymes.göndör haját/: Anuka majd vis szajön,ha jó fiu leszel!... /Bölcselkedve teszi hozzá/: Én szejetem a jó kis fiu kat!...Ha megeszed a tejes kalácsot,akkoj anukád is fog szejetni!...Puszit is kapsz tőle!... Lacikának jól esett a kis pajtás részvéte, de az anyai csók melegének emlék egyszerre fellángolt benne. Er ezt e, hogy a szülői szeretet köirül most valami kis baj történt s a megállni készülő könnypatak újult erővel tört elő szeméből.A leányka bájos,rózsás arcoskájára kitilt az ijedtség s most már igazán nem tudta,ni tévő legyen. Teljesen odasimult Lacika mellé,gömbölyű karjával átölelte a nyakát és cuppanós csókot nyomott a könnytől ázott arcocskára. A fiúnak sem kellett több. Egész lényét megrázta az ijedelem afelett, hogy valaki az ő anyukájának jogait merte bitorolni! Oly tomboló erővel tört ki belől a hangos zokogás,hogy anyja rémülten rohant ki a kertbe. Azt hitte szegény, hogy fiának nagy baja történt. A mama: Az Istenért, mi bajod!... Lacika : Meg...megcsótolt!... A mama : Kicsoda? Lacika : A jössz Hite! A mama /megkönnyebbülve és mosolyogva/: Az nem olyan nagy baj!...Azért nem kell igy sirnod és megijeszteni az egész házat!...Na, légy jó fiúcska és csókold meg te is Ilikét!... Lacika karikára nyilt szemmel bámult fel anyjára.Ugy látszőtt,mintha nem is értené, mit kívántak tőle....Még hogy ő, a kert elkényeztetett kedvence megcsókoljon valakit,aki nem is tartozik hozzájuk!...S még hozzá lány az a valaki!... Csöppnyi szive e pillanatban ugy érezte, hogy egy világ dőlt benne össze!...
