Hetikiadás, 1934. január-december

1934-01-30 / 5 [1520]

ii G t i k i c d á s. 5.sz,I?34.j\ nuár oü, 2.oldal. Iván és István Irta: Igmáncy Qóza A kir,'l;;i nalota folyosóján a süpn dő szőnyeg elnyelte a durva bakancs éles 'ropog, s.'t.iigy székely és egy bolgár baka; lépegeteli kcnéii;^n, szabályosan fei-ola* z a megnbizó erő és népies szabályosság vlósá;; al :ic

r bánitotfca;ast a zavaros kiabáLást,amely az utcáról szűrődött be a, hrtaJÍmas ablakok rásoin.I.nrmadik napja lorrong' as utca.Varos indulatok feszülnek n levegőben és már a tüzérség is felvonult, hogy aráminak dübörgő zötyöf.éso megfélcmlitse a. r. ronaboaaűüKct. Az előkelő Iiangtalnnoágot most izgatottá ajtócsapkodás és ideges ?;••» han,

r

;foszlányok tépték darabokra.á folyosó közapén ö eszet utálkoztak. CSsak a lépcsőházban izzott á csillár,Titokzatos félhomály kúszott a. fényes falakon. Á hol ár g.cg állt. Lopva tájekozócott éc amikor látta,hoc:; minden csendes benn a palotában,na.azólalt. - Te István,noat tehetnénk volanit.A ezek cl- megtoroant.Szinte elállt a. azivverésc. - .ait akarsz? - ve te te oda tonnán,bár nagyon jól tudta, nifren aánti- Itt alszik a kirájy.Sörödül van.iii vigyázunk Grája. - azért állítottak it.c - horkolta le a székely,dc a bolgár lc-Gény nen tudott :x£piywBoeni .Sziszegve röpködött a szava éa us kHiczott a székely fülébe,nint a sima alattomos kígyó. - Ilyunhaös Iván - szakította ueg a szóáradatot- IIQ non hallja a lépé sünke t, gy a Etet' f OG é c vé (iink. - Te,te liircs székely - gúnyolódott a nácik.- Székely az egész őrsé-'', te né; is b: Gazolsz...! - látván megindult éa lépegetett tovább kiszabott utján.Iván néhány uiláanati-" néa tétovázott éc azután"ezintén ezabályocan süppedt bakancsa : latt "a szőnyg:. Az utcán hullámzott a. lárma.álos vezényszóok röpködtök .Csattogott a lovaőok patkója & kövezcton.iiövid szünet után isméi" fölharsant a za j,IIullanzo t,hör.ipölr

rött,visszhangzott az é iszakában,míg * nontct ncr. tett utána a kirobbanó sortűz.líiadt,dö abonc.tos csend következe'utliogy annál hátborzongatóbb legyön a ecbesültek jajgatása. Iván és István rendületlenül rótta a kiszabott utat.A bolgárugyan mindig meg akart állni,amikor elkérálték c:;ymást,dc a székely ugy tett,min aha hallotta volna. * - Megőrjít ez a csend.-súgta Iván. de látván ellepkedett mellette".' - L\y haldokló vészesen, fogát csikorgatva jajgatott lent az utcán és hasztalan próbálták csitítani,annál jebban hangoskodott, -Lég'ez se elég neked?!-sziszegte Iván,araikor megint találkoztak, Isiván nem felelt.De a bolgár most már nem tágított mellőle.Együtt haladtak éc szakgatottan,suttogva pattogott a szava. . - Idefigyelj!.. .Neked már elmondtam az eh életem kálváriáját .Mosó megismétlem .1916-bán,anokor "ezek" betörtek hozzánk,szegény édesapám magatehetetlen rokkant volt.A drinápolyi csatában lottók el a lábát...Levágták az orvosok.. *m££s±& hatalmas szál enber alig tudott mér; mankón '3 bicagni..alig voltam tiz éves.Amikor bejöttek a házunkba "ezek",nekiestek ez apáimnak.Ott*a sze-~ nem láttára szúrták szíven.. .Azután Őz édesanyámat!.. .A bitangok!.. ,Kej,ha megfoghatnám a torkát annak az állatnak,aki -Bagyjad már Iván- könyörgött a székely.hasztalan. • -Keg-'yilkölták édesanyámat is ...Engem ne.G ngy a falhoz vágo"t.egy őrmester,hogy napokig se éltem,se haltam...Hát igy volt Dobrudzsában...!Azután "öttel: a mag'aroí;.Szilágyi Gábor hadnagy ur talált megoldja meg,az Isten! Kint elnémult a sebesült jajgatása,de helyette olyan vészesen zúgott a nép,mintha vihar bontakozott volna ki.Kopogott a patkó, ja jgatott o^tomeg; Is ronogott a puska. - /fn^-tn-tám kovothn^'-. / ^ n fi