Hetikiadás, 1934. január-december
1934-01-30 / 5 [1520]
g TIKIAD A S. Ka ** e * 5.sz,1934,január 30. 3.oldal. / Iván és István folytatása,/ -Hallod? - es a rendes szokásuk.Ti székelyek vagytok a legmegbízhatóbb eszközeik.ilost is a ni ezredünket rendelték iae.Teherautón hoztak,hogy" . el nc késsünk,Csak a székelyben bizil: a király.. .Liost itt -izgul a szobájában. Senki sincs mellette,nert mindenki félti* a bárót.Csak ni ,a székely ezred... Ebben a fcLo icailásban. l;a nost ugy bencn néni: hozzá ketten - Hallgass1- vil.'.o- ott a székely vzome a f élhonán- bak* mort kérdsz • tül sZUilakfA székely sohase lehet orgyilkos. Otthagyta' és mént tovább. Iván nem tágított mellőle. - Hallgass neg Istfán.Hngcn felnevelt egy áldott szivü magyar ur, bclolcn agyár ember lett.de nem timom elfelejteni a iiultat.örökké látom az apám vergüoo, halódó.' csonka testét ós szegény édesanyán szegbe ni'te o halálát. - Az a te bajoő.hagyj engen bekében - fordult el mellőle István. - he szökjél elölöm 1 - nerzeolt a bolgár szcVa ár melléje szegőt öt -Tudón, hogy r a. te édesapád bíró volt'és akkor ősszel, amikor mezek" várat Ionul be törtem, no: gyilkoltál:.:. c is tg add, elmondtad ucm is egyszer, István,naayot ílyelt és ncga.rkolt Vállán a Puskát, - Azt is tudom*- sziszegte a bol v ,ár T hogyan pusztították el a nénédet....? Te talán clfcl dted? tyiingosan,kihivióan vigyorgott. A zókely összeszorította a fogát én ugy döngött alatta a szőnyeg, mintha óriás lépkedett volna rajta. ' * - Ti"ragyon könnyen felejtetek - piszkálta Iván,mert érezte,hö'y ' elevenére^tapintott. -Logónykedt ak,uo amikor itt volna a kedvező aika Ion, meghunyászkodtok .hot is egyedül'van a szobában.II incc nol lette senki se. Gsak a félelme,ncg a bizalma bennünk,a székely errecben. Az utcán váratlanul felcsattant a láma.Szórványosan durrofott a pinka, negc örrent a palota aKLaka és kő esett a lábul: elél - Látod? Ezek nár urtják a zsarnokságot. Az utca, a csőcselék fellázadt. Fülsiketítő sortüzb Veszett a szava. Kcgööbbonve ner'dtck egymásra. - öyere látván - fogta neg Iván a. karját ér: húzta a király szobája felé. g, ';"* g Ebben a, pille játban felpattant a f c hér szárnyas a^tó, villogó fényesség vetődött a két őrszemre'ős. eléjük toppant a király .Ideges, negr vötöri volt az arca éc szinte n o r :óobbcnt,cr. ikor naga előtt látta a két r luult képű - kit kerestek itt?!-rivalt rajuk. - Eclségod narancsára - kopogott Irtván szájából az idegen szó őrségen vargyunk. 'Vigyázunk felséged nyugalmára. - ruio jétok ide a parancsnokot! A székely mur ennen tisztelegni akartaiogy cinenjen,anikot megvillant agyában az a, gondolat,hogy a bolgár pillanatok alatt vegoz vele,ha egyedül hordja.- • " tJ - Fuss le Iván c". őrnagy úrhoz! - fordult valótlanul bcjmrss.hoz, aki ekkor már levette válláról a puskát és ugy tartotta,hogy egy kis lökéssel beletaszíthatja szuronyat a - királyba. A székelyben meghűlt a vór.Odaugrott a király elé, testével elfedte a. ncllét"ét a foga között nagyami sziszegte neki: Lódulj,mert meghalsz! - áJd:or megcsinálhatod,ha én nsn leszel: veled, kég pisz'oly sincs nála. Borzolnas szitkok patakzottal: a bol.ár ajkáról ós elment. A kiről?" csak nost eszmélt fel. - iái volt az? - kérőezúe és vis- zafelé húzódott a nyitott ajtón. - Felséged parancsára : Egyszerre itta neg a. runadagot,attól vált bizonytalanná a mozgása.... Hint az utcán pedig változatlan erősséggel tombolt a forradalon.'
