Hetikiadás, 1934. január-december

1934-08-07 / 32 [1520]

32. sz. 1934. aug. 7. 3. oldal. /:"Édes a bisszu" Folytatás:/ az öreget és alaposan megtáncoltatták.Bugyáklics "bácsi kimerülten lihegett. -De kérem!...Eresszenek el az urak!...És tessen csendben maradni,mert a lakók pihenni akarnak!... - Eb ura fakó!.».Pihenjenek nappal!... -Mikor mi olyan jól éreztük magunkat annál a bájos Kocsány néninél,akkor ne aludjon senki!... A házmester nagyot nyelt.Sietve tuszkolta ki a társasagot.Meg arra sem volt ideje,hogy bezárja a kaput,amikor a lépcsők felől megint nagy zaj hallatszott. Megint négyen robogtak le az emeletről,de most már megnyilt egy-egy lakás ajtaja. Mérges kifakadások hallatszottak: - Mi történik itt?!... Ilyen tapintatlanság!.. .Disznóság!.... Ilyen lármával zavarni az éjjeli nyugalmat!... A távozók nem törődtek a kifakadásokkal,hanem tovább zajongtak: - Éljen a jő Kocsány néni! - kurjongatták kórusban,mialatt hangos dübörgéssel bevágódott mögöttük a kapu .Bugyáklics bácsi zavartan gondolkodva támolygott vissza fülkejébe.Feje még borús volt s az események fekete felhőként kóvályogtak a fejében/Ágya szélére ülve morfondírozott: - Először négyen jöttek le, aztán heten...Az tizenegy... Aztán nyolcan,az már tizenkilenc!...Megint négyen,az huszonhárom...Mégegyszer négyen,az már huszonhét!. •^...Mi történt annál a vén szatyornál,hogy ennyi vendége volt!...De mi az?! Mármegint j önnek?... És jöttek,egyre jöttek az emeletről a fiatalemberek.Hol öten,hol hárman,h»l heten,aztán négyen...Mindig nagy zajjal távoztak és folyton a "jó,kedves,aranyos Kocsány nénit" dicsérték és éltették.Mire a keleti égbolton a hajnal első sugara felpirkadt,Bugyáklic3 báosi teljesen kimerülve és megszédülve ült az ágyán.Haja égnek meredt, miközben á távozókat számolgatta. Már két száznyolcvanjáét elmentek le a lépcsőn a lakók tiltalcozása és szitkozódása közepette s közülük Bugyáklics mester egyet sem látott felmenni!...Kidülledt szemmel mologizált egyre: - Ugy látszik,raégis tul3Ckat Ittam az éjjel s ezt most csak álmodom!... Kétszáznyolcvanheten mentek el Kocsány nénitől!...Abban az egyszobás lakásban még husz ember is alig fái? el!...Holnap abbahagyom az ivást,mert még a bolondok házába kerülök!... . Nem is mert már elaludni.Ébren várta a reggelt.Első utja a házigazdához vezetett .Előadta,mi történt az éjjel.A végén aztán kimondta a szentenciát: - Vagy ő megy el,vagy én!...Ha* ő ott marad,akkor én abban a pillanatban kiköltözöm abból az elátkozott házból!...El én!... A háziúr furcsa szemmel nézett- a felháborodott emberre.Nem egészen értette, mert az öreg kissé homályosan adta elő a dolgot. - Ne beszéljen bolondokat! Kétszáznyolovanhöt ember az egész emeleten nem fer elIMég kevésbbé van helye ennyi embernek abban a kis lakásban!...Mennyit ivott iaend te<>nap este? Bugyáklics bácsi restelkedve húzta a fejét a nyakába. - Hát igaz,ami igaz,ittam egy kicsit,de azt a rengeteg embert talán mégsem álmodtam!... ' - ' . - Pedig alighanem ugy volt! Menjen szépen haza és aludja ki magát!... A ház éber,jobban mondva teljesen elkábult őre lehorgasztott fejjel indult haza,de nem ért az ajtóig,araikor berontott a lakók népes küldöttsége.Felháborodva tettek panaszt a házigazdánál: - Felmodnunk,ha azt a vén boszorkát nem teszi ki a házból!...Az erdőben vagyunk talán,vagy a középkorban?!... - Ha az a csoroszlya egész éjjel fiata.lemberekkel mulat,legalább hagyja pihenni a ház többi lakóit!...Lám,ha mi csak hangosan beszélgetünk,mindjárt patáliát csinál!...Neki szabad ilyen orgiákat rendezni?!...Azt a népvándorlást látta volna,ami abban a házban az éjszaka volt!... Igy pattogtak összevissza a mélyen megsértett lakók.A háziúr alig tudta őket lecsillapítani. - Még ma kiteszem azt az asszonyt a házból!...Mindent rendbe hozok! - igérfee a gazda s rögtön elindult a veszett hirét költött házba. Szegény Kocsány néni! Ezúttal ártatlanul keveredett rossz hirbe.Rikácsolva tiltakozott a gyanúsítás ellen,de hiába volt minden.Még aznap ki kellett mennie a házból,mert a feldühödött lakók meg akarták lincselni.Amikor elment,az átkok valóságos özönét küldte r'nuK. ,