Hetikiadás, 1933. január-december
1933-03-07 / 11 [1519]
Uj feszűk. Irta: Igmándv Géza. • « Bokor Ottónak - amióta meghalt a felesége - az volt # az esetlen szórakozása,hogy ugy farsang vége felé" felutazott a foyar osba .Megszáll t .a Pannoniában és egy hptig minden este elsétált valamelyik szinhásba vagy moziba.Oreg ember volt mar,jóval tul a hetveneddé lelkében még nem fonnyadtak el azok az emlékek,amelye fiatal korában olyan hőségben zuhogtak rá,hogy kései öregségében is azokból éldegélt nagy visszamoaultoágaban falusi kastélyában.Csak oda ment,csak abban az utca ban sétálgatott,ahol valaha a menyasszonyával és később a feleségével megfordult, Budapest megváltozott arculata,a nyüzsgő és autótülkös utca nem zavarta. Mindig azt hitte,hogy a felesége karja melegéti az oldalát és bizony még az is megesett vele néha-néha,hogy ugy szép csendesen elszólta magát: -Nézd csak kicsi szivem, olyanok ezek a gyerekek,mint az ázott apró vere bek. Hogy dideregnek... A szépséges Maria asszony nem felelhetett ugyan erre a megjegyzósre ? mert immár husz esztendeié alussza csendes örök álmát az Orgona-major hűvös kriptájában,de azért Bokor Ottó mégis ugy érezte,hogy a felesége jóságos szeme is megakad azon a két apró emberen,aki ott botorkált előtte a Rákoczi-ut hömpölygő áradatába ós kidülledt szemmel bámulta a fényes cukrászda csodálatos süteményeit,amelyek ugy incselkedtek rájuk az üvegen túlról,mintha csak valósaigos szóval beszéltek volna, Az apró kopott emberkék nagyokat nyeltek.A hideg kicsípte kerek arcocsl kat és kis kezük görcsösen megmarkolta a kirakat hideg peremét. Bokor Ottónak felmelegedett a szív e.ösztönösen kotorászott^ télikabátjának a zsebében és kivett egy fényes Szűz Már iá s t pénzt. Aintha kissé szegy ettlette volna,ugy osont oda a bámészkodó gyerekeit mögé ós a nagyobbik markába nyomta a ké" pengőst.Az öt éves fiucska^riadtan pislantott a pénzre,az ismeretlen úrra és tétován szaladt ki tátott száján a szó. -Jdes apam!? - elfogadhatom ezt a rengeteg pénzt?... Bokor Ottó csak most látta meg a széles gyalogjáró közepén álldogáló szép szál fiatal férfit,akinek az arcáról valósággal lerítt a szomorúság és a becsületesség.Kopott,egyszerű ruhájában didergőut. Iris kabátját gyengéden húzta rá az ölében lévő két éves leányka sovány testere.Lassan megindult a kirakat felé. Vörös,hideg kezéfeel megemlte a kalapját és bátran nézett szembe e megzavarodott ismeretlen úrra. -megkövetem szépen nagyságos uram - töredezett ki a szó az ajkán - mi nem koldulunk. De ha nekünk szánta azt a s,ok pénzt,alázatosan megköszönjük. -Jó szivvol adtam,barátom.Vegyen valamit a kicsinyeknek. -A'ezót csókolom nagyságos ur,- pönfcyögte a kisember és összedugta a fe; az öccséjével. -MBS apám éhes vagyok - sírdogált a karján a kisleány,aki csak most látta meg a cukrászda Ínycsiklandozó édességeit. -.Hol laknak? - tudakolta Bokor Ottó a férfitől. -most még a Kis erdőben - sóhajtotta a,férfi ós megfátyolosodott a szeouLenyelte a többit es megcirógatta kisleánya arcát. A két fiúcska még mindig a kirakatot bámulta ós sugdosodott titokzaoosan. ' r Bokor Ottó érezte,hogy onnan felülről most rámosolyog a felesége ós azt súgja tiszta lelke,hogy segíts rajtuk... -Ha elfogadja a meghívásomat,jöjjenek velem. Bemegyünk itt az egyik kívémórésbe és megetetjük a gyerekeket. Jo? Nagy József néhány pillanatig gondol kódot t. kin tha megkeményedett volna az arca,de azután ugy mozgolódott a karján a kisleány,hogy mégis kibuggyant belőle az érzés. -Ha nagyságos uram nem restellt ilyen szegény néppel egy asztalhoz ülni...De igazán nem tudom minek köszönhetem ezt a sok figyelmet ós jóságot? ... _An is ember vagyok - felelte halkan a másik. -Nekem is volt ilyen kisgyermekem. Higyje el barátom,csak a szivem késztet,semmi r/ms. Betelepedtek az egyik kisebb kórtfémérósbe.Amig a gyerekek mohón falták a jó^eleg haboskávét és majszolták az omlós fehér kalácsot,Bokor Ottó gondosan fürkészte az apjukat,aki megilletődve eszegetett és csak a szemével parancsolgatott az éhes apróságoknak a kik feltűnő illedelmesen viselkedtek./Folyt, köv./
