Hetikiadás, 1933. január-december

1933-03-07 / 11 [1519]

/Uj fészek,I.folyt./ Látszott rajtuk a nevelés és az a végtelen bi zalora, amivel apjukra néztek,mint akitől mindenüket kapják. - iiz utcán emlitette,hogy a KLserdőben laknak.Miért mondta ,hogy "még"? A szép szál ember ismét elérzékenyedett. Jó időbe telt,mire ura lett érzéseinek. ( , -Gyújtson ra - nyújtotta feléje a másik a tárcáját. -hószőnöm alássam,már leszoktam arról is - hárította el szomorú mosolygással. Hanem azután lassanként megoldódott a nyelve.A fiúcskák csendesen hallgatták a P.j u ka t, mi közben kis húguk apró fejecskéje az asztalra billent ós aludta azt a kisgyérmeuálmot,amit apjától már régen ellopott az élet. -Még ott lakunk,die nem tudom meddig ? már kétszer is megkaptam a kilakol tatási végzést.Mert hat megszüntetik azt a nyomor tanyát. De ezenkívül más bajom is van. -Mondja,csak el,hátha segithtiünk - biutatta a másik szeretettel. -Temesvári születésű vagyok - folytatta ' - de még békében ide kerültem a fővárosba.. Árva gyerek voltam, beáll tam kocsisnak egy kenyérgyárba.Itt ért a háború. Bevonultam az első napon. Kint a harctéren tisztiszolga lettem^Bokor Ottó főhadnagv ur,Isten nyugosztalja haló porában is, ugy gondomat ' visel te,hogy az apám se tehette volna jobban. Együtt voltunk kint a fronton harc évig.Később hallottam,hogy meghalt spanyolban. Akkor még kommunizmus volt itt nálunk.Amikor helyreállt a rendesebb élet,ismét kaptam munkat.Megint csak kocsis lettem. Meg is nősültem. Szeretetett az Isten,mert olyan asszonyt kaptam, megcsuklott a szava. Két könnycsepp pergett le az arcán.A kisebbik fiúnak is meggörbült a szája szgle. - Epen ma két hete temettük el - suttogta nagy József ós a mellére ejtette a fej§t. -Spanyolban halt meg szegény... Itt maradtam evvel a három kis, árvával..... A gaz.dam tönkrement,az osz óta. nem kerestem samüBt se. Mivel pedig egyszerű kocsis létemre nem olvastam újságot, azt is elmulasztottam, hogy megszerezzem a magyar állampolgárságot, Hát most még az sem lehetetien,hogy ki is toloncolnak Temesvárra... Bokor Ottó megint azt érezte,hogy a felesége lelke megcirógatja a szivét. Szinte megkönnyebbült, amikor,megtalálta a saját hangját. - En földbirtokos vagyok. Epen szükségem van egy ilyen magafajta becsületes emberre. Itt ve. n egy kis pénz, fogadj a el. Rendezze el ott a telepen az ügyeit es jöjjön ki holnap délben a gyerekekkel együtt a keleti pályaudvarra, iíilutazuiüíhaza. Jo?_ Nagy Józseffel forgott a világ. Összeszorult a torka ós kis hija, hogy nem csókolta meg az öreg ur feléje nyugtátt kezét. -Igenis. A jó Isten még sem hagyja el az én kis árváimat... Másnap este,amikor a hintó megérkezett az t'rgona-majorba, ugyancsak csodálkozott a cselédsóg,hogy az öreg méltóságos ur milyen jókedvű és milyen szeretettel babusgatta az apróságokat. -József fiam - mondta a terrasszon Magy Józsefnek - te leszel az inasom. A gyerekek is elférnek itt a kastélyban. Asszonynép is akad,aki gondjuka viseliW/Bent a nagy ebédlőben azonban a földbe gyökerezett az uj inas lába. Csak bámulta a falon a képeket és megakadt a szeme az egyik festményen. . , :? ere, megmutatom a ti szobátokat,- szólt vissza Bokor Ottó,de senki se felelt. - József? - mit csinálsz ? ,.. "4 gazdám - suttogta Nagy József,egykori vitéz tisztiszolga és elöntötte szemet a könny. -Igen - toldotta meg az öregebbik Bokor Ottó - a te gazdád volt az en egyetlen fiam...