Hetikiadás, 1933. január-december

1933-02-14 / 7 [1519]

HÚSZEZER BENG-Q A eredeti ""tárcája Irta: Szalántay Marian r- Mi újság? - kérdezte Dobó Barna "belépő ispánjától. - Asztalos, a "bérlő volt itt és fizetett. - Mennyit? - Húszezer pengőt. - Na, ez -már valamiI Tud róla a feleségem? - Tud. Épen akkor jött "be az irodába, amikor a pénzt átvettem. Dobó kelletlenül rándított egyet a vállán,aminek körülbelül ez volt az értelme: "Vigye el a kánya!" Különös ember volt őkelme. Izgága,kötekedő,aféle "osakazértis!" jellem, Szerette ugyan a feleségét,de csaka a maga módján.Soha el nem mulasztotta volr.a,hogy valamivel megbcszantsa. Abban lelte örömét,ha csipkelődhetett vele. Szegény asszonyka eleinte rettentően szenvedett,najd beletörődve sorsába,keveset törődött urának javíthatatlan térmészetévö.Ilinden igyekezetével azon volt,hogy leszoktassa féktelen pazarlásáról.Csak titokban,szándékát leplezve dolgozhatott ebben az irányban,mert ha az ura átlátott volna a szitán,még jobban szórta volna a pénzt. Csak azért is! Dobó is tudta,melyik ponton sebezheti meg legjobban az asszonyt.Most,hogy pénzt érzeirfc a háznál

k

máris berzenkedni kezdett. - Bemegyek a városba! - jelentette ki szárazon,közönbösen. - Csak igy csizmásan, zergetollasan? - gúnyolódott szeliden Éva asszony. Dobónak esze ágában sem volt ilyen tanyai öltözetben a verosba menni,de most zsebrerakctt kézzel állt Éva elé.Bámulatraméltó határozottsággal felelte: 7 Ugy van!...Igy, csizmásan,zergetollasan,ha épen tudni akarja! Éva válasz helyett elmosolyodott.Kifelé menet az ajtóból mégis visszaszólt: - Csak azt szeretném tudni,melyik ostoba férfi találhatta ki,hogy a zergének tolla van? Dobó nem hagyta magát,Boszántotta a megjegyzés. Már pedig az zergetoll! Ha megpukkad,akkor is zergetoll!...Értette?! -Érteni ugyan nem értem,de ha maga igy akarja, legyen zergetoll!...Egyedül megy? - Talán bizony maga is velem jönne? - pattant fel most már Barna idegesen. - A korcsmába? Hát ilyen kevéssé ismer engem? - Akkor meg miért kérdezi? - Már kérdezni sem szabad?... Különben...felőlem akár magával viheti az ispánt, az inasát, meg a két soffürjét is!...Ilit bánom én!... - Lássa,mondott valamit! Kiért ne mulathatnának egyszer velem ezek az egyszerű emberek? Magammal viszem őket! - Nem szégyelli magát, beállitani ilyen társasággal valami jobb helyre? Kit gondolnak majd az emberek? - Nó, azzal én vajmi keveset törődöm!...Mint ahogy a maga véleményével se nagyon!... - Azért a maga helyében mégsem tenném!...Még majd kigolyózzák erte a kaszinóból! - Azt persze, szeretné!...Mi?... Éva nem válaszolt.Nem vitatkoztak tovább.Mindketten egyforma érzelmekkel hagyták el a szobát.Barna örült,hogy megint egyszer sikerült az asszonyt kihozni a sodrából.Éva is örült,hogy ilyen könnyű szerrel vitte keresztül az akaratát.Most már nyugodt volt.Bizctt az embereiben,akiket nem egyszer oktatott ki, mit kell tenniök hasonló helyzetben. Amikor az autó kirobogott velük,Dobó csszeszoritctt ököllel mormogta felesége ablaka felé: - Hiába acsarkodsz,nem fogsz célt érni!...Mégis azt teszem,amit akarok!... Mindig!,..Amig csak élek!... • Szegény feje nem rs sejtette,hogy ebben a percben is a felesege akaratát teljesiti. gg - Na fiuk,most aztán merre menjünk? - kérdezte Dobó a társaságtól.Arról, hogy a kaszinóba menjen kártyázni,- tekintettel a csizmára és a társaságra már letett. - Menjünk abba a múltkori kis kocsmába! Ott jó bor es magyszerü cigan

v van! , - indítványozta a soffőr, (jQ