Hetikiadás, 1933. január-december
1933-02-14 / 7 [1519]
sz.1933.febr.14, . //• oldal. /:"Húszezer pengő" Folytatás:/ - Kitűnő eszme! Elhuzatjuk a nótámat! Mire hazamegyünk valamennyiteknek kivülről kell fújnia! Reggel kórusban elénekeljük az asszonynak! A vendéglőben régi ismerősként fogadták Dobót.Mindenkinek feltűnt a cseppet sem hozzáillő társaság,de ez nem izgatta őt.Kedélyesen végig ment a termen s csak ugy.mint otthon a béreseit,végigmustrálta a vendégeket.Volt,aki megütközött rajta,de sokan megmosolyogták, - Furcsa különc - magyarázta a vendéglős - nem kell komolyan venni! A cigány rákezdett Dobó kedves nótájára: "Eltörött a kutam gémje, hol itatok holnap délre? Szilaj a babám gulyája, rákapott a más kutjára." A nóta vécére gyanúsan elérzékenyedtek valamennyien. A nótától, vagy a sok bortól? Ki tudja?. s ,A m ,'sodsoffőr - az úrnőjétől kapott parancshoz hiven - hangos szilajsággal duhajkodott,pedig ő volt a társaság egyetlen színjózan tagja. Csak mímelte az ivást. Az ispán nagy nehezen felkászálódott és a részog emberek lomha mozdulatával,egymagában táncolni kezdett.Barna ott hagyta a társaságot és az asztalok közé sétált.Meg-megállt itt is,ott is,ahol nőt látott s gyönyörködve legeltette rajta a szemét,Hem volt sértő,ahogy csinálta,hisz nyilvánvaló, hogy nem is tudja részegségében,mit tesz. A pillanatnyi csendbe ekkor vészesen süvített bele egy kellemetlen hang.' Ugy látszik,Valakinek nem tetszett a szemlegeltetés. - Maga csirkefogó! - Kj/az,kérem? - méltatlankodott Barna - Talán,mert csizma van rajtam? Kinek néz maga engem? Tudja meg,hogy szolgálatcnkivüli tiszt,ezer hold gazdája és a kaszinó tagja vagyok? .... Kekem ilyent nem mondhat senki büntetlenül! A z előbbi kellemetlen hang tulajdonosa nem hagyta magát megfélemlíteni. Megismételte s amit előbb mondott. - Csirkefogó! Dobót elöntötte az indulat, - Hallottak már ilyet? - fordult a vendégek felé. A józan soffőr ököllel ment a sértő felé,de a vendéglős erélyes kézzel állta útját. - Uraim, csak semmi botrányt! - kérlelte őket. A muzsika pedig,hogy mentse a helyzetet,újra rázendítette: "szilaj a babám gulyája..," A zene valahogy lecsendesítette a kedélyeket,Barna is megnyugodott. Morfondírozni kezdett magában.Életében először adott igazat a feleségének. - Nem kellett volna csizmásan idejönnöm...Még azt merik mondani,hogy nem a ruha teszi az embert... Amig igy elgondolkodott,az ispán már az asztalra borulva aludt,az inas sirt a méltatlankodástól,a soffőr pedig nagyobb urnák képzelve magát a gazdájánál pezsgőt rendelt.Ebbe akarta belefojtani a bánatát.Csak a kis józan másodsoffőr szeme ragyogott értelmesen,őszinte haraggal. - Haz-" ! - adta ki az utasitást Dobó,mire az egyetlen józan ember felugrott, összeütötte a. bokáját,mint ahogy otthon szokta. . - Igenis, nagyságos uram! Az elázottakat felrakták a kocsira,aztán megindultak a szép,csendes havas éj szakába.Haza,az ősi kúriába. Dobó reggel arra ébredt,hogy felesége szeretettel simogatja a kalapján levő zergetollat. Meglepetten nézett rá. - Érdekes! Most szereti,tegnap meg gyűlölte.A jc Isten se ismeri ki magát a fehérnépek körül!... -Szeretem,mert neki köszönhetem,hogy nem kártyázta el a húszezer^pengőt. Az embereknek pedig,akik magával voltak,szeretném felemelni a fizetéséti Megérdemlik, mert. jó fiuk!,.. - Mindenkit szeret, csak engem nem! - Téved! Magát szeretem legjóbban,mert olyan szépen engedelmeskedett nekem tegnap este! - Én? - hüledezett Barna. - Persze,hogy maga! Hiszen az én kívánságom volt,hogy csizmásan,zergetollasan,az embereivel menjen mulatni,.,Őrséget állítottam a pénze mellé... - Maga akarta így?...És nem fél, hogy ma fogom elkártyázni a pénzt?... - Bajosan fogja!... - felelte Éva mosolygó elégtétellel - Amig aludt, bevittem a takarékba és csak én tudom kivenni. Dobó Barna hirtelen kiugrott az ágyból.Valami nagyon csúnyát akart mondani, - Ejnye,azt a nemjóját neki!...Mondtam,hogy csak fehérnéppel ne kezdjen ki az ember sohai . . . i lti
