Hetikiadás, 1933. január-december
1933-10-31 / 45 [1519]
Heti kiadás Ág. sz. 193S.okt.Zl. 3,oldal. ZÜLFIKÁR, A RENEGÁT A eredeti tárcája. A tisztás szélén halkan megzörrent a haraszt.Villogó szempárok leselkedtek a sötétlő fák mögül.Ellenséget kémleltek.Nem hallatszott más,csak a szellő susogása.Később kis csapat "bujt'ki a fák sürü rejtekétől,túlvilági árnyak módjára. Némán haladtak az emberek egymás nyomában.A lombek közt itt-ott átszűrődött a hold ezüstös sugara.Kisérteties fénye meg-megvillant az árnyak fehér turbánján és lándzsája hegyén. , Az erdő mélyén,százados fáktól övezve,kis tisztás hozodott meg.Rajta parányi ház.Ablakai sötétek,emberi életnek semmi nyoma.Ide tartott a kis csapat.Vezetőjük suttogó hangon rendelkezett: -Álljatok körül a viskót!...Zülfikár,ide mellem! Még egyszer kérdezlek,biztos vagy a dclgcdban? Zülfikár sompolygó léptekkel cldalgctt a vezér melle.Keresztbe fektetett karral mélyen meghajolt és kaján vigyorgással felelte: - Ugy segítsen Allah,hogy igazat szóltam,vitéz bég! Az a piszkos gyaur,akit a gyalázatos hitetlenek Somogyi Gergelynek hivnak,ebben a rongyss viskóban húzódott meg és fontos Írásokat rejteget magánál... - Ne járjon a mocskos ssáá! - rivalt rá keményen a bég - Még nemreg magad is ilyen piszkos gyaur voltál! Renegát vagy és áruié!...Lódulj! Ezalatt a kis csapat elhelyezkedett a ház körül.Egyikük fáklyát gyújtott, hogy elűzze az erdő éjszakai sötétjét.A bég az ajtóhoz ment és erélyesen bezörgetett . Senki sem felelt.Kisvártatva újból zörgetett s amikor erre sem mutatkozott senki,kiadta a parancsot: - Törjétek be az ajtót! ?:ét turbános török az ajtóhoz ugrott.Már éppen egy hatalmas fatönköt akartak nekizuditani a bezárt aj tónak,amikor az megnyílt és halványarcu férfi jelent meg a nyilasban. - Mit akartok? - kérdezte. - Te vagy az a hitvány,áruló gyaur,akit a hitetlenek Somogyi Gergelynek hivnak? - Somogyi Gergely a nevem,de ki meri azt rondani,hogy áruló vagyok?! - Csend! - mordult rá a bég - Félre az útból!...Előre emberek! Fogjátok a gyaurt erősen,nehogy megszökjék! - Nincs okom megszökni. Mit akartok tőlem? - Azt a levelet.melyet a bécsi király irt és neked át kell vinned a Tiszán János királyhoz! - Nálam ilyen levél nincs! - felelte dacosan Gergely. - Tagadod,kutya? Zülfikár! Azt mondtad,láttad azt a levelet. Keresd meg! Zülfikár egyenesen Gergely elé lépett.Gúnyosan a szeme közé röhögött és vad kárörömmel vágta az arcába: - Most visszafizetek neked mindenért! Elűztél az otthonomból,elvetted a becsületemet ,elcsaltad a lányt,akit szerettem!...Most megtudod,kit tettél halálos ellenségeddé!••• Gergely döbbenten ismert Zülfikárban veit bajtársára,Szávics Orbánra.Szánakozva nézett rá. - Tévedsz,Szávics,nem most fogom megtudni,mert már régen ismertek!... Renegát lettél! ... Sajnállak, mert ennyi fáradsággal tisztességes emberré is válhattál volnál - Hallottad a sértéseket,vitéz bég? - fortyant fel a renegát. - Igaza vat! Tisztességes ember nem árulja el a hitét és a fajtáját azért, mert gyáva és nem mer szembenézni ellenfelével!...Takarodj és keresd meg a levelet! Jaj.neked,ha elő nem találod! # Zülfikár gyűlölködő arccal hunyászkodott meg.Vad dühhel vetette rá magát a kis ház legelrejtettebb zugára is,hegy kikutassa a levelet,mely neki nagy jutalmat ,ellenségének a biztos halált hozta vclna.Somogyi Gergely összefont karral figyelte a kutatást. A renegát egyre nyugtalanabbul,egyre idegesebben dobált félre mindent,ami útjába került,de a levélét nem találta sehcI.A rémület kiült az arcára, látva a fenyegető kudarcot. Neki ugrott Gergelynek, két kézzel rázta gyűl öl/t ellenségét. - Ide azzal az átkozott levéllel,mert kiszorítom belőled alávaló lelkedet! - Azt mondod,láttad,hogy nálam van. Keresd hát meg! - Igenis,láttam!...Az ablak alatt álltam,amiker Prónay kapitány embere átadta! ... - Hornali tudod,hegy az Prónay embere volt? - Ismerem! Járt nálad már máskor is... Kihallgattam minden szavatokat! Még 5 -> -\ Ki
